BeriJoci/b3

b3ri Kezdőoldal Rólam Hasznos Motiváció Képeim Kapcsolat Névjegyem

Motiváló gondolatok

Mint azt több helyen (az oldalamon) is olvastátok már, a balesetem 1995 nyarán történt. Kómába estem, és nagyon lefogytam, mire 1,5 hónap után magamhoz tértem. Biztos megbüntettek volna csendháborításért, ha kimegyek az utcára, mert annyira zörögtek a csontjaim. Öröm az ürömben, hogy akkor még ülni is alig tudtam, nemhogy járni...
Tudtam, hogy mi történt, de a mikéntre nem emlékszem. Vagyis, teljesen máshogy emlékszem.
Na, a lényeg az, hogy lehettem vagy negyven kiló. Na de, édesanyám főztjétől, kezdtem visszanyerni az erőmet. Igen ám, de ahogy szedtem össze magamat, úgy kezdtem hízni, pocakosodni stb. (akkoriban odáig voltam a grízestésztáért lekvárral), a kakaós palacsintáért stb... Na meg a lábaim se bírták volna a terhelést. Értem ezt a műlábakra.
Baromi hiú fiú vagyok magamra, még így mozgáskolátozottként is.

Kelj fel, és járj!!!

Mondtam magamnak, hiszen nem tölthetem el az életemet a négy fal között. Még akkor se, ha az orvosok vajmi csekély esélyt adtak arra, hogy életben maradok, vagy valaha talpra állok, a szilánkosra tört koponyám miatt.
Azt is mondták, hogy nem tuti, hogy ép elméjű maradok, ha fel is épülök. Magyarán, bolond leszek.
Lehet, hogy igazuk lett... :)
Na, mondom magamban, csak azért is!, hisz az orvostudomány se lát bele az ember lelkébe, ezért nem nyugodtam bele ebbe a dologba, hiszen az élni akarás ösztöne, mindenkiben munkálkodik... Először csak a szobában. Ágytól fotelig, foteltól falig, és csak úgy, hogy tettem pár lépést, és már meg kellett kapaszkodnom, mert estem is. Hosszú hónapok után mertem csak kimenni a levegőre sétálni. Először háromlábú bottal, majd később mankóval. Szinte egész nap a levegőn voltam akkor tájt.
Ugye nem volt számítógépem, semmi. (első számítógépemet, egy pentium I-et, egy kedves Hölgytől kaptam. Sajnos csak a keresztnevére emlékszem. Zsuzsának hívják.)
Ezért a Harry Pottert olvasgattam reggelente (hajnalban), utána nyomás az utca, és séta. El nem tudom mondani hányszor, de hányszor feltörte a csonkjaimat a műláb. Olyankor mindig házipálesszel "fertőtlenítettem" a feltört csonkokat, és egy két napig nem húztam fel a pacskert. (Belemártottam fülpiszkát a páleszbe, és kenegettem a feltört részt. Csípett is rendesen.)
Utána újból séta. Volt, aki az ablakból szurkolt nekem, de akadt olyan is, aki megragadta a kezem, és sétált velem (Janibá).
Ez sokáig így ment, és nem adtam fel pedig de sokszor is feladtam volna legszívesebben, hisz a balesetem előtt, sose szorultam senkire. Most meg...
De nem adhattam fel a szeretteim miatt se, és már szurkolóim is akadtak!
Az egyensúlyzavarom miatt, ami a fejemet ért ütéstől alakult ki, HÉT keservesen hosszú évbe telt, míg azt tudtam mondani, hogy járok, és nem csak botorkálok.
Bár, ez most elég erős kifejezés, mert a járástól igen csak messze volt az a pár lépés, amit akkortájt tettem. És akkor... Ha már akárhogy is, de lábra álltam, akkor már az se mindegy, hogy milyen az a test, ami még megmaradt az egykori berijoci-ból. (tehát a hiúságom vitt tovább) Elkezdtem tornázni itthon, magamnak azért, hogy, ha rám néz valaki, akkor ne skatulyázzon be, mint olyan embert, aki életképtelen. Ezt épp elégszer megkaptam a kórházban szobatársaimtól...
Hisz nincs lehetetlen, csak tehetetlen... (úgy hiszem) Pedig megtehetném, hogy carok bele az egészbe, mert úgyis 100% roki vagyok, és nem érdekel semmi, és különben is, hagyjon békén mindenki.
HÁT NEM!!!
És visszatért egy régi álmom! Hogy karaktermodell, ruhamodell lehessek!

És most kisficsúrok, fiatalok, lányok, fiúk, férfiak, nők, hajlott korúak figyeljetek!
Elkezdtem napi pár fekvőtámasszal, egy kis bicepszezéssel megfűszerezve, és persze hasizomgyakorlatokkal. Először csak keveset tudtam csinálni, de hónapról hónapra, hétről hétre többet tudtam, mert akarom! És ha akarom, akkora, mint az alkarom. :)
Azt akarom!, hogy ne sajnálkozzon rajtam senki! Igaz, a megélhetésem igencsak kétségbeejtő, de azon vagyok, hogy ne legyen az. Nem kell követni a példámat, engem ne utánozzon senki!

Ne értem, magadért tegyél!, az egészségedért!

Aki akar, az úgyis tesz magáért. Nem kell sok, napi pár perc kezdetben elég! És igényelni fogja a tested, és te magad is a mozgást, a több mozgást. Amikor belenézel a tükörbe, látod magadon a változást!, mert nem adtad fel! Persze nem megy egyik napról a másikra, de hidd el, eléred a célodat, ha kitartó vagy! És akarsz tenni magadért! Mert, akarsz tenni magadért. Igaz?
Itt unokaöcsémet, Beri Zolit tudnám felhozni példának. Meghízott. Nagyon! És elege lett! Elkezdett sportolni, kondizni, mozogni, és már nagyon szépen formálódott! Innen is gratulálok neked Zolikám! Úgy gondolom, hogy egy kis mozgás, akár otthon, teremben, vagy a szabadban, még nem ártott meg senkinek, és aki elkezdett mozogni, az mind egyre jobban érezte magát, mert látta az eredményt, és mert tudta, hogy tett magáért! Azért nem kell túlzásba esni. Azt nem szabad! A mozgás a lényeg!, nem csupán a diéta. Én akkor diétázom, amikor elfelejtek enni, és bizony nem egyszer előfordult már, mert a gép előtt ülve, sokszor kimegy a fejemből... Szeretem a hasamat, szeretek jókat enni, de mozgok is eleget. Már amennyire megtehetem!
Séta, kocogás, torna, kondi, joga? Mindegy, csak mozogj, mert a testednek szüksége van a mozgásra... A legkönnyebb, és legegyszerűbb kifogásokat keresni és találni, hogy most miért nem mozgok. Te ne tedd...
(Most a koronavírus miatt, de egyébként is, a vírusok miatt, legyetek nagyon körültekintőek!) Ne kifogást keressünk, hanem lehetőséget a mozgásra, az egészségesebb életformára, hiszen ez mindannnyiunk érdeke! Mozogj! Tegyél az egészségedért!
ÉS A MUNKA
"Róma se egy nap alatt épült fel!"
Hegyibeszédnek, vagy közhelynek hangzik, de csak azért, mert igaz!
Ahhoz, hogy elérjen az ember valamit az életben, nem elég egy nap, és rippsz-roppsz gazdag leszek, és én leszek a, hát te ki vagy....
Nem! Sajnos az ember gyarló, mindent akar, és ha lehet azonnal. Mindannyian estünk, esünk bele ilyen hibába. Bevallom, én nagyon sokszor, a mai napig, pedig tudom, hogy nem lenne szabad, de mégis. (Azt mondják, hogy az okos ember a más kárán tanul. Nos, a fenét. Szerintem csak a saját károdból tanulsz, ha tanulsz!, és nem követed el újra és újra ugyanazokat a hibákat.) Mindenhez idő kell! A test változásához, a felgyógyuláshoz egy betegségből, épp úgy, mint a pénz kereséshez! És sajnos, olykor időből van a legkevesebb!... Viszont, ha kitűzöl magad elé egy célt, ezt a célt szívvel lélekkel csinálod, mert hiszel benne, és mert szereted csinálni, szereted a munkád, akkor sikeres leszel a munkádban, mert az ember abban jó, amit szeret csinálni, amibe beleteszi szívét, lelkét! Mondhatod, ez a gyerek mit papol nekem az életről, a munkáról, hisz egy kis senki...
Nos, lehet, hogy így van, de azon vagyok, hogy ne legyek 'senki', hogy legyek valaki! (valaki, aki leviszi a szemetet)
Még így, végtag amputáltan is. Egy olyan beleset után, amiből felállni egyáltalán nem volt egyszerű! De felálltam, és nem adom fel!
Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy talpon maradjak. Igaz, külső segtséggel, mert egyedül nem menne, hisz a lehető legtöbb módon korlátozva vagyok, és a lehetőségeim is.
Az vesse rám az első követ, aki nem tenne meg mindent a talpon maradása érdekében, ha hasonló cipőben járna. Pedig a legtöbben, épkézláb férfiak, és nők, emberek vagytok!... El fogom érni, a kitűzött célom!
Lehet nem ma vagy holnap, de elérem! Karaktermodell Ruhamodell leszek, és írok, írni fogok, hogy adjak az embereknek! Adjak magamból, hogy lássátok Ti is.
ÖRÖKKÉ NEM ESHET, ÉS KI FOG SÜTNI A NAP!!!
Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy adhatok. Olyat adhatok, ami jó eséllyel megmarad az emberekben, és ezzel több leszek én is... Én nem adom fel! És Te?
Ők se adták fel: Azt sose szabad elfelejteni, hogy a világ nagy emberei se születtek nagy embernek. Persze voltak olyan emberek, akik bizonyos előjoggal éltek, mint a királyok, bárók, grófok. Na de ezeket a címeket se ők érdemelték ki, hanem az őseik rájuk hagyták. Amolyan hagyatékként... Természetesen, akadhatnak kivételek. Hogy csak egy nevet említsek a múltból, itt van példának okáért

Bánki Donát (eredeti neve Lőwinger Donát)

Bakonybánk, 1859. június 6. – Budapest, 1922. augusztus. Magyar gépészmérnök, feltaláló. Korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora. Aki, ha feladta volna a kezdeti nehézségek ellenére, nem tudta volna kifejleszteni Csonka Jánossal közösen, a Bánki-Csonka motort, ami a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke lett. De említhetnék még sok magyar példát, akik mind neves feltalálók voltak, és akik nem adták fel, pedig gondolom, hogy sokszor megkeserítette életüket, az általuk feltalált dologig vezető nehéz út! Van köztük olyan, aki a járt utat, a járatlan útra cserélte, és megérte! Nézz szét magad körül! Sok olyan ember él közöttünk, aki, ha feladta volna, ma nem ott tartana, ahol tart! Lehet, hogy

Te is épp ilyen vagy!

Szerintem nem irigykedni kéne másokra, hanem tenni, lehetőségeinkhez mérten, hogy mi is elérjünk valamit az életben! Persze igazségtalan az élet olykor, mert vannak emberek, akik érdemtelenül gazdagodtak meg. Azt viszont sose felejtsük el, hogy a könnyen jött vagyon, könnyen el is úszik...

Számláló