A SORS FINTORA AGGODALOM AMIKOR ÚGY ÉRZED
AZ IDŐ GYORSAN PEREG AZ IGAZI CSALÁD
BOLOND SZÍV CÉL
FERIBÁTTYA PÉLDAKÉP (Gyuszika emlékére)
DÖNTENI KELL ÉDESAPÁM
MEGSZAKAD (Fogyatékos gyerekeknek)
ÁLMOT HOZ AZ ÉJSZAKA EGY HOSSZÚ NAP UTÁN
PÁRBESZÉD-1
A SORS FINTORA
Üres tekintettel, komoran ülök a szobámban,egy háromlábú fekete széken pihentetem a lábam.
Néha, mintha ezer tű szurkálná, úgy érzem,
-tán olyan sok volt eddigi életemben a vétkem.-
Fiatalon az ember sokszor meggondolatlan sőt, ostoba,
sokszor ugyanazt a hibát követi el újra és újra.
Diszkó, alkohol, a bátorság fitogtatása,
azt nem gondoltuk, hogy ennek még súlyos lesz az ára.
Néztük, ahogy a cigaretta parázslik a karunkon,
a fájdalomnak pedig, egy szikrája se látszott az arcunkon.
Akkor jött a fekete leves, mikor karunk a bátorságtól duplája lett,
és ezért a két legény egy fehér köpenyeshez ment.
Ijesztgettek, ha még egy keveset késünk,
ott menten levágják a bátorságban edzett kezünk.
Ígérjük, jó útra térünk, csak most kegyelmezzenek!,
nem kell majd soha többet megfegyelmezzenek!
A sors fintora, hogy nem kellett sok idő ahhoz,
hogy a kegyelem elfogyjon, és csatlakozzak a rokkantakhoz.
Az történt ugyanis egy végzetes nyári éjszakán,
Hogy életemet derékba törte egy több tonnás gépsátán.
Úgy átment rajtam, mintha csak rongybaba volnék,
és már csak a bal kezem maradt az ép.
Rövidebb lettem jó pár centivel,
mert találkoztam egy-két rossz emberrel.
Ami megtörtént, nem lehet nem megtörténtté tenni,
nem lehet egy új, és szebb életet venni.
Visszasírom még azt az időt újfent,
mikor a két legény, a fehérköpenyeshez ment.
Ugrás az oldal elejére
AGGODALOM
Nem a munka az, ami megöl,nem a munka, ami gúzsba köt lelkeket,
mert a munkától kérges lesz ugyan a tenyér,
de nem tépázza lelkedet.
A munka valóban nemesít, hisz általa több lehetsz,
a munkával magadnak, csakis jót tehetsz.
Ami megöli a lelket, az az állandó nem tudom,
hogy lesz e még holnap, lesz e hova eljutnom.
Lesz e egészség, lesz e étel az asztalon,
lesz e mit felvenni, és lesz e rá alkalom.
Aggódni pokol, az aggodalom fáj,
de aggódni mégis muszáj.
Aggódunk a munkánkért,
aggódunk szüleinkért,
aggódunk szerelmünkért,
aggódunk az életünkért,
és a legfontosabb, aggódunk gyermekünkért.
Hol van, merre jár, kivel van,
miért van ott, magáról életjelet miért nem ad.
Mondom nektek, az aggodalom az, ami megöl,
ami pokol, ami piszkosul fáj, és felőröl.
Ugrás az oldal elejére
AMIKOR ÚGY ÉRZED
Amikor úgy érzed, minden rendben,a bú beúszik az életedbe csendben.
Olyan nem lehet, hogy minden flottul menjen,
bár, nem muszáj hinni ebben.
Én azt vallom, hogy kell az életben néhány buktató,
ahhoz, hogy megtudd, Neked valójából mi való.
Először az út nagyon kemény és döcögős,
hisz nem járta ki előtted senki,
ezt bizony Neked kell meg tenni.
Senki nem mondta, hogy születésed napjától a csúcson leszel,
és minden arannyá válik, amihez érsz, vagy amit teszel.
Találni kell egy célt, és küzdeni kell azért,
hogy, amit kitűztél magadnak, valahogyan elérd.
Nem elég reménykedni, tudni és bízni kell abban,
hogy a céloddal nem ártasz másoknak se magadnak.
Úgy nem lehet senkiből olyan ember, akit becsülnek,
kinek tetteitől, mások mindig bajba kerülnek.
Minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is igaz,
amikor a bú ellep, ezt nyújthat számodra egy kis vigaszt.
Olyan lesz életed, amilyenné kovácsolod,
a saját életedet jelesre meg kell tanulnod.
Ugrás az oldal elejére
AZ IDŐ GYORSAN PEREG
Mikor édesanyád életet adott neked,nem gondoltad, hogy az élet milyen gyorsan pereg.
Életed elején, nem gondoltál másra,
csak a számodra új és színes világra.
Életednek delén, nem számít semmi más,
csak, ami tilos, és a féktelen mulatozás.
Nem hallgatsz arra, aki már megette kenyere javát,
nem hallod meg szüleid féltő szavát.
Életed derekán hajtasz, hogy minél több legyen,
hogy minden napod gyorsan és boldogan teljen.
Ilyenkor nincs benned félsz, nincs olyan, hogy elég volt,
csak, hogy a kitűzött célt elérd, és nem hallod a féltő szót.
Életed vége felé közeledvén,
bánsz mindent, de mindent, mit nem tettél.
Nem figyeltél arra, ki féltve gondolt rád,
és nem számított más, csak az, ami saját.
Érett fejjel, már nem gondolsz másra.
Több időt kellett volna szentelni a családra.
Szeresd szüleid, szeretteid, amíg teheted,
mert piszkosul fog fájni, mikor nem lesznek veled.
Ugrás az oldal elejére
AZ IGAZI CSALÁD
A véred, a családod, sokan így vallják,mégis megtörtént már, hogy a vér elárulta családját.
Emberek vagyunk, néha hibázunk. Én is ezt vallom,
mégis kevés, aki a családra számíthat. Sokszor ezt hallom.
A Te véred is ugyan úgy piros, mint az enyém,
ha megsebeznek engem, fáj a seb, mint Neked az a seb, ami a Tiéd.
Mégis sokszor a család az, aki sebet ejt, nem egy idegen,
és lehet egy idegen lesz az, aki kezeli a sebedet.
Testvériség, szeretet, és a vér kötelez,
szavak csupán, ami nélkül élni itt a földön nem lehet.
És, ha e szavak már nem jelentenek semmit,
akkor kihez fordulsz, ki az ki Neked segít?
Mikor, mint kivert eb, a földön úgy fekszel,
vagy mikor valahol a világban, nagyon egyedül leszel,
kérdezd meg, ki segít neked,
ki az, aki a bajban ott lesz majd veled?
Nem csak a véred az, ami meghatározza családod,
nem lehet csak a család, a Te egyedüli világod.
Az igazi családod csakis az lehet,
aki a bajban, segítő kezet nyújt neked.
Ugrás az oldal elejére
BOLOND SZÍV
Sír a szél, sírnak a fák sírnak az angyalok,sír a szürke égbolt, és sírnak a csillagok.
Napról-napra kiszakítanak a szívemből egy darabot,
a rémisztő hamis gondolatok.
Egy szerelmes szív olykor nagyon bolond tud lenni,
és mikor megbolondul, már sajnos nincs mit tenni.
Vagdalkozik, és olyan lépésekre késztet téged,
amire csak a keseredett ember képes.
Megbántod azt, akit teljes szívedből szeretsz,
és mikor megbántottad, már semmit nem is tehetsz.
Marad az űr a lelkedben, amit te okoztál magadnak,
mert hittél a rémisztő hamis szavaknak.
Mondanád: gyere haza, legyél itt velem,
mert nélküled nem tudom elképzelni életem.
Te hiába tudod, hogy kétségek gyötörtek,
a szívébe ezzel a tört most bedöfted.
Azért születtél a földre, hogy őt szeressed,
nem pedig azért, hogy a gyötrelmet keressed.
Vigyázz a lelkére, mint a legszebbik virágra,
mert, ha ő nincs, számodra vége van a világnak.
Ugrás az oldal elejére
CÉL
Lépsz egyet előre, lépsz egyet hátra.Előrébb semmi kép sem jutsz, maradtál volna inkább állva.
Nem jutsz messzebb, ha lassabban mész,
De meg is botolhatsz, ha nagyokat lépsz.
Ha nem tudod mit akarsz, merre tartasz,
oda vezetnek majd, ahova akarnak.
Ha van célod, amit el akarsz érni, ne tétovázz,
ne állj meg az ajtóban, hanem lépj be rajta, és menjél tovább.
Ha el akarod érni a célod, hát tegyél érte,
és ne hátrafelé lépj, hanem előre.
El fogod érni, amit kitűztél magad elé,
csak kitartóan lépdelj felé.
Tiszta szívvel küzdj, harcolj, akarj,
és hidd el, ezek nem üres szavak.
Ha már tudod, hogy mindent megtettél a célodért,
győztél, mert a siker téged utolért.
Csak tudjad, hogy mit akarsz, és tegyél is érte,
sose hátra nézz, hanem mindig előre.
Az már nem számít, ami mögötted van,
mert, ami előtted van, erőt csak az ad.
Ugrás az oldal elejére
DÖNTENI KELL
Életünkben sokszor kell döntést hoznunk,frissítő italra vágyunk, mikor nincs, mi oltsa szomjunk.
Boldogan szeretnénk élni eme elzüllött világban,
fáj az élet, de akinek kéne, ezt pont az nem látja.
Dagasztja bukszáját, megtömi a zsebét,
a vagyon, már szinte elveszi az eszét.
Talán nem tehet róla, mert a gazdagság vakít,
ellenzővel élt életet mesél, és így tanít.
Ígérnek jó létet, ígérnek fűt ígérnek fát,
a terülj asztalról pedig, a kis embernek szórják le a morzsát.
Te is Magyar ember vagy, vedd, már észre kérlek,
nem csak a gazdagok, a kis emberek is köztünk élnek
. A tudás vágyát lelombozzák, hogy ne akarjon kitűnni senki,
mert sokkal könnyebb az ilyen embert vezetni és megvezetni.
Mi kis emberek sokkal többen vagyunk, és leszünk,
vegyük már észre, hogy a lánc nehéz, és megsebzi a kezünk.
Kis emberek vagyunk, de ahhoz nekünk is jogunk van,
hogy olyan világban éljünk, ami élhető sokunknak.
Rázzuk le a láncot, nyissuk végre ki a szemünk,
eljött az idő, hogy a jóért végre mi is tegyünk.
Ugrás az oldal elejére
ÉDESAPÁM
Gyerekek voltunk még,amikor volt nyár, tavasz, ősz és tél.
Az évek nagyon gyorsan peregtek,
mint a fájdalomtól a mázsás súlyú könnyek.
Fiatalon Te is másképp képzelted az életet,
és ettől a gyerekkorunk végképp teljesen elveszett.
Lett egy másik családod,
Akik Benned, már egy másik embert látott.
Sok időnek kellett eltelni ahhoz az életedben,
hogy ráébredj arra mi a jó, és mi az értelmetlen.
Egy darabig magad zártad be olyan kalitkába,
amiből szabadulni akartál, de mindhiába.
Az elmúlás mindig nagyon fájdalmas, nehéz,
minden rosszat töröl és marad egy szép emlék.
Testvérek, család, gyerekek, feleség,
árvák vagyunk már, de emléked örökké bennünk él.
Az esti órákban mikor felnézünk az égre,
kirajzolódik egy arc fényes csillag képe.
Szerettünk, szeretünk, szeretni fogunk, míg a földön van élet,
vigyázz ránk fentről, a családod nevében csak ennyit kérek.
TÁVOZTÁL AZ ÉLŐK SORÁBÓL, DE NEM LEHETEK SZOMORÚ,
MERT ANGYALLÁ LETTÉL OTT, AHOL NINCS KÜZDELEM, SE HÁBORÚ.
Ugrás az oldal elejére
FERIBÁTTYA
Emlékszem, mikor még gyerekek voltunk,egy városban, de mégis messzebb laktunk.
Örömmel töltött el, mikor mondták, megyünk fel hozzátok,
Te, Nénnye, Mela, Ferike, Zolika, már vártatok.
Elköltöztünk, egy jó ideig nem találkoztunk,
tavaly pedig a kórházban, együtt ábrándoztunk.
A gyerekekről áradoztál nekem, akik mára már felnőttek,
és minden szavad ittam. Mondtad, nagyon szereted őket.
Miért fáj az ébren lét, miért nem álmodhatunk,
az ki kedves volt szívünknek, már miért nem láthatjuk.
Most egyedül mentél hosszú utadra,
Már együtt vagy velük, akik szintén itt hagytak.
Eggyel több csillag ragyog mára az égbolton,
ti ott fönn mindannyian fényesen ragyogtok.
Itt vagy bent, a téged szeretők szívében,
és tovább élsz bennünk, az emlékeinkben.
Ugrás az oldal elejére
PÉLDAKÉP (Gyuszika emlékére)
Gyerekkorunkban sokan felnéztünk rád,hittük, hogy neked, soha semmi nem árt.
Úgy néztünk rád, mint egy Istenre,
mintha Isten itt, mi köztünk élne.
Nem volt ellenfeled se közel, se távol,
szembe szálltál bárkivel, aki nekünk ártott.
Jól lehet, Neked se volt könnyű az élet,
mégis Neked szóltunk mindig, Gyuszika védjél meg.
Nem mindig kértük, de Te mellénk álltál,
segítséget ezért, soha nem is vártál.
Most pedig itt hagytál, egy szerető családot,
feleséget, gyermeket, testvért, és sok barátot.
Gyerekkorunkban Te voltál a példaképünk,
és tudod, most is az vagy, hiába nem vagy köztünk.
Mindig szeretettel gondolunk Rád testvérem,
örökké itt élsz, a Téged szeretők szívében.
Ugrás az oldal elejére
MEGSZAKAD (Fogyatékos gyerekeknek)
Neked a világ így kerek, így egész,nem érzed azt, amin épp átmész.
A küzdelem, a megalázás már természetes,
észre se veszed, mert az életed része,
ez pedig félelmetes.
Lépten nyomon sárba tipornak téged,
és te ezt, egyáltalán nem érzed.
Abban a világban, amiben élsz,
még a rossz is jó,
ez pedig mindenki számára megfontolandó.
Tanulhatna tőled, aki úgy érzi, sok a sérelme,
ne ő téged, te tanítsad őt az életre.
És még azt mondják, hogy nem vagy életre való,
pedig te vagy rá a példa, hogy az élet, megtanulható.
Megszakad a szív, mikor küzdesz az első lépésért,
talán összejön, talán nem, de teszel a lelki békédért.
nem tudsz róla, de te nagy tanító vagy,
mert mindent megteszel azért, hogy életben maradj.
Ugrás az oldal elejére
Álmot hoz az éjszaka
Álmot hoz az éjszaka, babusgat a sötét éj,a csillagok táncolnak, köszöntik a hold fényét.
Ahogy a hold sugarát kérdőn nézem,
az egész világ az enyém, én úgy érzem.
Mesél nekem, lágyan súg az éj szele,
belém fúj lágyan, bele a lelkembe.
A lelkem beszél, miközben a sötét éj átkarol,
de a szívem szüntelen, magányomról dalol.
A magány a társam, nem űzi el senki,
meg tanultam az éj fényét élvezni.
Az ürességgel nem tudok mit kezdeni,
úgy élek, mintha volnék valaki, de közben, nem vagyok senki.
Jó ez a magány, hisz megszoktam már,
de egyszer elszáll ez is, mint minden kismadár.
Az éjt, felváltja a szikrázó fény,
és a magány, már nem lesz enyém.
Csak úgy lüktet a vér, ereimben,
lesz, ki elűzi a magányt szívemből, ezt érzem.
Nem a sötét éj lesz, mi átkarol,
szép lesz a lét, és nem földi pokol.
Ugrás az oldal elejére
EGY HOSSZÚ NAP UTÁN
Véget ért ismét egy hosszú nap,fejed végre párnádon nyugodhat.
Csukd le szépen két szemedet,
és hagyd pihenni fáradt énedet.
Álmod legyen oly csodás,
mint egy szívhez szóló vallomás.
Fűszerezve holdsugárral,
csillagfényes éjszakával.
Pillád mögött képzeld azt,
mire szíved csak vágyódhat.
Elrepülhetsz álmodban,
a közeli, a messzi távolba.
Rossz dolgok ne árnyékoljanak,
a képzeleteid, csak szárnyaljanak.
És míg utazol e láthatatlan vonaton,
tested addig pihenhet az ágyadon.
Mikor szemedet kinyitod reggel,
minden megteljen szeretettel.
Ezt üzenik az ablakodon kopogtatva,
az aranyló fényben táncoló napsugarak.
Ugrás az oldal elejére
PÁRBESZÉD-1
Tudom, nem jó a nasi,
Majd megpróbálom megint abbahagyni.
Akkor, amikor feszült vagyok,
lehet, nem egészséges dolgokat rágok.
Ma keveset ettem,
És semmit se tekertem.
Egyszerűen nem bírtam,
De legalább már nem fáj a hasam.
Örülök, hogy megtartod a fejed,
Mind a kettőt, a megfelelő helyen.
Hát Kevesem, ha mindenáron rágni szeretnél,
akkor, akár almát is ehetnél.
Szívesen oldanám a feszültségedet,
de ahhoz ott kell legyek melletted.
De szerintem jobb, ha benned vagyok,
mert úgy egy picit, mélyebb nyomot hagyok.
És igen, két fejem a megfelelő helyen,
de alig várom, hogy az egyik már benned legyen!
Ugrás az oldal elejére