BeriJoci/b3

b3ri Kezdőoldal Rólam Hasznos Motiváció Képeim Kapcsolat Névjegyem

Magamról pár szóban

Szia!
Részben három végtagamputált férfi vagyok.
1974-ben születtem. Leírom a balesetem körülményeit kendőzetlenül, akkor is, ha ez rossz fényt vet rám, mert nem akarok semmit szépíteni. Valamint láthattok pár képet még az oldalamon, amik a baleset után készültek. Nem titkolt "vágyam", hogy Karaktermodell vagy Ruhamodell lehessek.

Tulajdonképpen, az egész berijoci.hu lényege, hogy karaktermodell, ruhamodell, vagy statiszta szeretnék lenni. Esetleg webfejlesztő.
Persze, az esélytelenek nyugalmával, hisz esélyem egyenlő a nullával, de bízom...

Hogy képzelem én azt, hogy egy rokkant ember kell, a média világába?!

Valóban!
Már a cím is feltételezni engedi, hogy itt valami nem kóser.
És tényleg nem az, mert egész eddigi életem, nem valami fényes, és akkor baromi nagyvonalú, és finom vagyok.
Már több, mint két évtizede, hogy egy vonat megrövidített jó pár centivel. (
Húsz évesen, vékony, jó kiállású legény voltam, száznyolcvan fölötti magassággal, ezért úgy döntöttem, modellkedésbe kezdek. Megcsináltattam a portfóliómat, és rá nem sokra, keresztül ment rajtam egy vonat. Faca.

Na bumm, de ez van. MÁR CSAK AZÉRT SE ADOM FEL!

Kisebb unszolásra ugyan, de pár, jó pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy miért is ne. Megpróbálom megint, hisz már, semmi veszíteni valóm nincs, és azóta is próbálkozom folyamatosan, hátha egyszer kegyes lesz hozzám az élet, a sors, és "felfedez" valaki, megadja a lehetőséget egy jobb életre, arra, mogy megmérettessem magam, hogy bebizonyítsam magamnak, és sorstársaimnak, hogy a rokkantaknak is van keresni valójuk, a modellek világában. Kitartó vagyok?
Igen... Beri József Zsolt a teljes nevem, de páran csak Beri-ként, berijoci-ként, b3riként vagy csak simán Joci-ként ismernek.
1974-ben születtem. Roma édesapa és nemroma édesanya első szülött gyermekeként. "Egy igazi félvér"... Édespám sajnos már nincs köztünk, eltávozott. Nyugodjék békében!
Jelenleg negyvenegynéhány évesen az édesanyámmal és nevelőapámmal élek itt, Gazdagréten. Van két tesvérem. Egy húgom, egy öcsém. Idáig gyermektelen vagyok. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne gyermekem. Gyermekkorunk cseppet sem volt felhőtlen.
Jó persze játszottunk, hülyéskedtünk, "csavarogtunk", mint a gyerekek általában, de a családi veszekedések, amik sose végződtek jól, beárnyékoltak mindent. Mondhatni alig volt piros betüs nap az életünkben. Na, de vége a gyerekkornak, és a szakmunkás éveknek is. Végzett bútorkárpitos vagyok.
Igazán szép szakmát sikerült szereznem, csak, hát sajnos ebben az állapotomban, nem tudom művelni. Na jó. Persze tudom, és itthon csináltam is már egy két dolgot, de ez mégsem ugyanaz, mintha ténylegesen ebben tevékenykednék. A balesetem után, nem adtam fel. Nem váltam alkoholistává, nem kezdtem el drogozni, stb.
Egyetlen káros szenvedélyem van, a dohányzás.
Mivel már a mozgáskorlátozottak táborát "szinesítem", kénytelen voltam valami felé orientálódni. Elvégeztem jó pár éve egy számítógépkezelői tanfolyamot, és most is elvégeztem a Weblapszerkesztői tanfolyamot! Amelyik oldalon most vagy éppen, ezt is én készítettem. Magamnak, és persze Nektek! És végezetül, amiért tulajdonképp megszületett az oldal...

Régről hozott vágyam: szeretnék mozgáskorlátozott karaktermodell vagy ruhamodell lenni!

Régebben is szerettem volna modellkedni, de közbejött ez a baleset, és derékba törte az életemet, a nulla alá amortizált, úgyhogy kezdhettem 1995 - től ismét építgetni az életemet, hátha egyszer sikerül végre végleg talpra állnom...
És miért ne sikerülne? Csak kitartás kell, bizalom, és jóóó sok segítség...

( Egyébiránt, konyhai ülőkék, székek, háttámlák áthúzását szívesen elvállalom, ha kapok rá felkérést. Az ellenértékét pedig adományként elfogadom. )

BALESETEM

LEGYEK ÉN, AZ INTŐ PÉLDA!!!

Szóval, az egész "történet" a féltékenységgel és az alkohollal kezdődött. A féltékenység egy nagyfokú önbizalomhiány, ami betegség. Legalábbis szerintem, és rajtam kívül, még kismillió ember szerint. Amíg ez a szörnyeteg ott van a lelkedben, kárhozatra vagy ítélve. Pedig nem kéne, mert aki akar az úgyis elmegy, aki nem akar, az meg úgyse. Nem hiába mondják, hogy az alkohol ől, butít, nyomorba dönt. Pesze nem ebben a sorrendben, de a lényeg ugyanaz.

Leírom a balesetem körülményeit kendőzetlenül dióhéjban (akkor is, ha ez nagyon rossz fényt vet rám) és csak remélni tudom, hogy Te nem követed el ugyanazt a hibát, amit én akkor elkövettem, és aminek a következményét viselnem kell életem egész hátra levő részében...

Tehát 1995 - ben egy szép nyári estén, az akkori barátnőmmel diszkóba mentünk. (Hülye fejemmel nagyon sokat ittam, de sajnos, már nem tudom nem megtörténtté tenni!) Bármennyire is jó lenne, az idő kerekét lehetetlen visszaforgatni. Pedig de sokan megtennénk!
Jöttek a felesek, jöttek a sörök, jött a kétdekás a literes Martini szépen sorban. Persze senki nem tartott fegyvert a fejemhez, hogy igyak, mégis ittam. Aminek az lett a következménye, hogy baromi féltékeny lettem. Bár alapból féltékeny típus vagyok... Nem olyan rég tudtam meg,... (olyan emberektől, akik ott voltak azon az éjszakán)
Összevesztünk a barátnőmmel és, mert veszekedtem vele, nem engedtek vissza a diszkóba, mert aznap este, ott dolgozott. Nem leestem az emeletről, hanem leugrottam, (dőlöngéltem a korláton előre hátra, és egyszer túldöltem) mert el voltam keseredve, és úgy éreztem vége mindennek, ezért meg akartam ölni magam.
Persze semmi bajom nem lett. A "részegek szerencséje." "Bár eltörtem volna a lábaimat."
És olyan hajnali egy - két óra körül elindultam valahová. Lehet, hogy haza. Bár szerintem inkább egy másik diszkóba.

Innentől azt írom, amire én emlékszem !

Egy buszmegállóban megálltam "pihenni". Még számomra is rejtély, miképp jutottam el oda, hisz többet mehettem hátra, mint előre. Jött arra két figura, szó szót követett, minek az lett az eredménye, hogy összeugrottunk. Én húztam a rövidebbet. Szó szerint. Két lábam térd alatt, jobb kézfejemet csuklóból levágta egy vonat.
És, ha még ez nem lenne elég, szilánkosra tört a koponyám bal oldala egy részen, minek köszönhetően kicsit bevérzett az agyam, és ebből adódóan egyensúlyzavarom lett, és a beszédem is kissé vontatott. stb.

A további eseményeket csupán "hallomásból ismerem".

/ 2020 03 24 /-->
Pár napja hallottam a balesetemről egy olyan "verziót" is, hogy nem egy, hanem két vonat ment rajtam keresztül. És tény, hogy elestem a sínen, de nem önszántamból kerültem oda. Nem kettő emberkével szólalkoztam össze, hanem hárommal. Elrugdostak a sínig, és otthagytak. Állítólag!, egy bakter látta az egészet, és tőle tudták meg azok az emberek is, akik akkor lent voltak a diszkóban. De, ha így volt, akkor miért nem szólt senki, semmit... Miért kell kétségek közt lennem, hogy most mi az igaz?!? Az egész olyan homályos... Többet nem írhatok erről, mert másfél hónapra kibéreltem az intenzív osztályt. Addig voltam kómában.
Amikor pedig magamhoz tértem, le voltak tapadva az izmaim, így nem tudtam mozogni, se beszélni, mert a lélegeztető kanül elnyomta a hangszálamat. Így pislogással kommunikáltam. Már egy "rövidebb, csendesebb Joci ébredt fel". Lehet, hogy önkezüleg, lehet, hogy más keze által, de a lényeg, hogy derékba tört az életem. Most már, a mozgáskorlátozottak életét vagyok kénytelen élni.

DE ÉLEK!, HA HAGYNAK ÉLNI!, és KI AKAROM HOZNI MAGAMBÓL AZT, AMIT MÉG KIHOZHATOK!

És, hogy sajnálom-e a megtörténteket?

Hülye lennék azt mondani, hogy nem. Minden ép eszű ember sajnálná a helyemben. Viszont nem biztos, hogy minden ember folytatná az életét onnantól, ahonnan... Páran, már az elején feladták volna. Én nem közéjük tartozom. Most már nem! Volt, van és lesz is olyan nehéz pillanat az életemben, hogy legszívesebben hagynám a francba az egészet, és feladnám, de kinek nem?

MOST MÁR NEM ADHATOM FEL MAGAM MIATT SEM, és MERT NEM és KÉSZ!!!

Minden dolog a földön, okkal történik! A balesetem is történt valamiért.
Előző életemben nagyon rossz voltam?
Vagy a mostani életemben?
Vagy azért nem maradtam ott, mert valamit elkezdtem előző életemben, és még nem fejeztem be?
Vagy Istenke nem akart még magához szólítani?
Ki tudja...
Sokszor kerültem olyan helyzetbe életem során, amikor azt kívántam, hogy bárcsak ott maradtam volna. És mégis hálát kell adnom a Istennek, hogy mégsem maradtam ott. ui: Mint kiderült, leugrottam az emeletről. Most már dereng valami. Viszont nem feküdhettem a vonat elé, több okból se. Valahogy oda kerültem.

ÖNÉLETRAJZOM

Általános iskolai tanulmányaimat Érd-parkváros, 8-as számú általános iskolában végeztem el.


1991-ben Budapesten a Kaesz Gyula Faipari Szakmunkás Képző Intézetben sikeres Bútorkárpitos vizsgát tettem, és szakmát szereztem. Ezt követően fél évet kisvállalkozónál dolgoztam, majd a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál helyezkedtem el, mint járműkárpitos. Innen vonultam katonának, majd visszatértem ugyanoda dolgozni.


1995. nyarán vonatbalesetet szenvedtem, minek következtében 2 lábam térd alatt lábszár középtől, és jobb kézfejem csuklóból amputálásra került. Hónapokat töltöttem különböző kórházakban és szanatóriumokban rehabilitációm alatt. 1996-ban 100 %-os rokkant nyugdíjasnak nyilvánítottak!


1999-ben OKJ-s bizonyítványt szereztem Számítógép kezelésből a ballasagyarmati-nyírjesi bentlakásos tagintézetben.


2000-ben Budapest Marczibányi téri mozgássérült központban adminisztrátorként dolgoztam.


2006-ban / környékén a Modellstartnál egy fotópályázat megnyerése után, adatrögzítő munkát láttam el. Több sikertelen próbálkozásom volt már, a modellkedés területén... 2013 december 04. A számítógépes képkezelést, kiválóan megfelelt eredménnyel végeztem el. BSZ: KEPF/2013-2014/3/9


TOVÁBBIAK...

A weblapszerkesztés tanulmányaimat is sikeresen befejeztem. Végzett Weblapszerkesztő vagyok, bár nnek ellenére, vannak fenntartásaim, épp ezért...
Végeztem a webfejlesztés tanulmányaimmal. Igaz csak 3 hónap volt...


Számláló