A SORS FINTORA

Üres tekintettel, komoran ülök a szobámban,
egy háromlábú fekete széken pihentetem a lábam.
Néha, mintha ezer tű szurkálná, úgy érzem,
-tán olyan sok volt eddigi életemben a vétkem.-

Fiatalon az ember sokszor meggondolatlan sőt, ostoba,
sokszor ugyanazt a hibát követi el újra és újra.
Diszkó, alkohol, a bátorság fitogtatása,
azt nem gondoltuk, hogy ennek még súlyos lesz az ára.

Néztük, ahogy a cigaretta parázslik a karunkon,
a fájdalomnak pedig, egy szikrája se látszott az arcunkon.
Akkor jött a fekete leves, mikor karunk a bátorságtól duplája lett,
és ezért a két legény egy fehér köpenyeshez ment.

Ijesztgettek, ha még egy keveset késünk,
ott menten levágják a bátorságban edzett kezünk.
Ígérjük, jó útra térünk, csak most kegyelmezzenek!,
nem kell majd soha többet megfegyelmezzenek!

A sors fintora, hogy nem kellett sok idő ahhoz,
hogy a kegyelem elfogyjon, és csatlakozzak a rokkantakhoz.
Az történt ugyanis egy végzetes nyári éjszakán,
Hogy életemet derékba törte egy több tonnás gépsátán.

Úgy átment rajtam, mintha csak rongybaba volnék,
és már csak a bal kezem maradt az ép.
Rövidebb lettem jó pár centivel,
mert találkoztam egy-két rossz emberrel.

Ami megtörtént, nem lehet nem megtörténtté tenni,
nem lehet egy új, és szebb életet venni.
Visszasírom még azt az időt újfent,
mikor a két legény, a fehér köpenyeshez ment.

AGGODALOM

Nem a munka az, ami megöl,
nem a munka, ami gúzsba köt lelkeket,
mert a munkától kérges lesz ugyan a tenyér,
de nem tépázza lelkedet.

A munka valóban nemesít, hisz általa több lehetsz,
a munkával magadnak, csakis jót tehetsz.
Ami megöli a lelket, az az állandó nem tudom,
hogy lesz e még holnap, lesz e hova eljutnom.

Lesz e egészség, lesz e étel az asztalon,
lesz e mit felvenni, és lesz e rá alkalom.
Aggódni pokol, az aggodalom fáj,
de aggódni mégis muszáj.

Aggódunk a munkánkért,
aggódunk szüleinkért,
aggódunk szerelmünkért,
aggódunk az életünkért,
és a legfontosabb, aggódunk gyermekünkért.

Hol van, merre jár, kivel van,
miért van ott, magáról életjelet miért nem ad.
Mondom nektek, az aggodalom az, ami megöl,
ami pokol, ami piszkosul fáj, és felőröl.

AMIKOR ÚGY ÉRZED

Amikor úgy érzed, minden rendben,
a bú beúszik az életedbe csendben.
Olyan nem lehet, hogy minden flottul menjen,
bár, nem muszáj hinni ebben.

Én azt vallom, hogy kell az életben néhány buktató,
ahhoz, hogy megtudd, Neked valójából mi való.
Először az út nagyon kemény és döcögős,
hisz nem járta ki előtted senki,
ezt bizony Neked kell meg tenni.

Senki nem mondta, hogy születésed napjától a csúcson leszel,
és minden arannyá válik, amihez érsz, vagy amit teszel.
Találni kell egy célt, és küzdeni kell azért,
hogy, amit kitűztél magadnak, valahogyan elérd.

Nem elég reménykedni, tudni és bízni kell abban,
hogy a céloddal nem ártasz másoknak se magadnak.
Úgy nem lehet senkiből olyan ember, akit becsülnek,
kinek tetteitől, mások mindig bajba kerülnek.

Minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is igaz,
amikor a bú ellep, ezt nyújthat számodra egy kis vigaszt.
Olyan lesz életed, amilyenné kovácsolod,
a saját életedet jelesre meg kell tanulnod.

AZ IDŐ GYORSAN PEREG

Mikor édesanyád életet adott neked,
nem gondoltad, hogy az élet milyen gyorsan pereg.
Életed elején, nem gondoltál másra,
csak a számodra új és színes világra.

Életednek delén, nem számít semmi más,
csak, ami tilos, és a féktelen mulatozás.
Nem hallgatsz arra, aki már megette kenyere javát,
nem hallod meg szüleid féltő szavát.

Életed derekán hajtasz, hogy minél több legyen,
hogy minden napod gyorsan és boldogan teljen.
Ilyenkor nincs benned félsz, nincs olyan, hogy elég volt,
csak, hogy a kitűzött célt elérd, és nem hallod a féltő szót.

Életed vége felé közeledvén,
bánsz mindent, de mindent, mit nem tettél.
Nem figyeltél arra, ki féltve gondolt rád,
és nem számított más, csak az, ami saját.

Érett fejjel, már nem gondolsz másra.
Több időt kellett volna szentelni a családra.
Szeresd szüleid, szeretteid, amíg teheted,
mert piszkosul fog fájni, mikor nem lesznek veled.

AZ IGAZI CSALÁD

A véred, a családod, sokan így vallják,
mégis megtörtént már, hogy a vér elárulta családját.
Emberek vagyunk, néha hibázunk. Én is ezt vallom,
mégis kevés, aki a családra számíthat. Sokszor ezt hallom.

A Te véred is ugyan úgy piros, mint az enyém,
ha megsebeznek engem, fáj a seb, mint Neked az a seb, ami a Tiéd.
Mégis sokszor a család az, aki sebet ejt, nem egy idegen,
és lehet egy idegen lesz az, aki kezeli a sebedet.

Testvériség, szeretet, és a vér kötelez,
szavak csupán, ami nélkül élni itt a földön nem lehet.
És, ha e szavak már nem jelentenek semmit,
akkor kihez fordulsz, ki az ki Neked segít?

Mikor, mint kivert eb, a földön úgy fekszel,
vagy mikor valahol a világban, nagyon egyedül leszel,
kérdezd meg, ki segít neked,
ki az, aki a bajban ott lesz majd veled?

Nem csak a véred az, ami meghatározza családod,
nem lehet csak a család, a Te egyedüli világod.
Az igazi családod csakis az lehet,
aki a bajban, segítő kezet nyújt neked.

BOLOND SZÍV

Sír a szél, sírnak a fák sírnak az angyalok,
sír a szürke égbolt, és sírnak a csillagok.
Napról-napra kiszakítanak a szívemből egy darabot,
a rémisztő hamis gondolatok.

Egy szerelmes szív olykor nagyon bolond tud lenni,
és mikor megbolondul, már sajnos nincs mit tenni.
Vagdalkozik, és olyan lépésekre késztet téged,
amire csak a keseredett ember képes.

Megbántod azt, akit teljes szívedből szeretsz,
és mikor megbántottad, már semmit nem is tehetsz.
Marad az űr a lelkedben, amit te okoztál magadnak,
mert hittél a rémisztő hamis szavaknak.

Mondanád: gyere haza, legyél itt velem,
mert nélküled nem tudom elképzelni életem.
Te hiába tudod, hogy kétségek gyötörtek,
a szívébe ezzel a tört most bedöfted.

Azért születtél a földre, hogy őt szeressed,
nem pedig azért, hogy a gyötrelmet keressed.
Vigyázz a lelkére, mint a legszebbik virágra,
mert, ha ő nincs, számodra vége van a világnak.

CÉL

Lépsz egyet előre, lépsz egyet hátra.
Előrébb semmi kép sem jutsz, maradtál volna inkább állva.
Nem jutsz messzebb, ha lassabban mész,
De meg is botolhatsz, ha nagyokat lépsz.

Ha nem tudod mit akarsz, merre tartasz,
oda vezetnek majd, ahova akarnak.
Ha van célod, amit el akarsz érni, ne tétovázz,
ne állj meg az ajtóban, hanem lépj be rajta, és menjél tovább.

Ha el akarod érni a célod, hát tegyél érte,
és ne hátrafelé lépj, hanem előre.
El fogod érni, amit kitűztél magad elé,
csak kitartóan lépdelj felé.

Tiszta szívvel küzdj, harcolj, akarj,
és hidd el, ezek nem üres szavak.
Ha már tudod, hogy mindent megtettél a célodért,
győztél, mert a siker téged utolért.

Csak tudjad, hogy mit akarsz, és tegyél is érte,
sose hátra nézz, hanem mindig előre.
Az már nem számít, ami mögötted van,
mert, ami előtted van, erőt csak az ad.

DÖNTENI KELL

Életünkben sokszor kell döntést hoznunk,
frissítő italra vágyunk, mikor nincs, mi oltsa szomjunk.
Boldogan szeretnénk élni eme elzüllött világban,
fáj az élet, de akinek kéne, ezt pont az nem látja.

Dagasztja bukszáját, megtömi a zsebét,
a vagyon, már szinte elveszi az eszét.
Talán nem tehet róla, mert a gazdagság vakít,
ellenzővel élt életet mesél, és így tanít.

Ígérnek jó létet, ígérnek fűt ígérnek fát,
a terülj asztalról pedig, a kis embernek szórják le a morzsát.
Te is Magyar ember vagy, vedd, már észre kérlek,
nem csak a gazdagok, a kis emberek is köztünk élnek.

A tudás vágyát lelombozzák, hogy ne akarjon kitűnni senki,
mert sokkal könnyebb az ilyen embert vezetni és megvezetni.
Mi kis emberek sokkal többen vagyunk, és leszünk,
vegyük már észre, hogy a lánc nehéz, és megsebzi a kezünk.

Kis emberek vagyunk, de ahhoz nekünk is jogunk van,
hogy olyan világban éljünk, ami élhető sokunknak.
Rázzuk le a láncot, nyissuk végre ki a szemünk,
eljött az idő, hogy a jóért végre mi is tegyünk.

ÉDESAPÁM

Gyerekek voltunk még,
amikor volt nyár, tavasz, ősz és tél.
Az évek nagyon gyorsan peregtek,
mint a fájdalomtól a mázsás súlyú könnyek.

Fiatalon Te is másképp képzelted az életet,
és ettől a gyerekkorunk végképp teljesen elveszett.
Lett egy másik családod,
Akik Benned, már egy másik embert látott.

Sok időnek kellett eltelni ahhoz az életedben,
hogy ráébredj arra mi a jó, és mi az értelmetlen.
Egy darabig magad zártad be olyan kalitkába,
amiből szabadulni akartál, de mindhiába.

Az elmúlás mindig nagyon fájdalmas, nehéz,
minden rosszat töröl és marad egy szép emlék.
Testvérek, család, gyerekek, feleség,
árvák vagyunk már, de emléked örökké bennünk él.

Az esti órákban mikor felnézünk az égre,
kirajzolódik egy arc fényes csillag képe.
Szerettünk, szeretünk, szeretni fogunk, míg a földön van élet,
vigyázz ránk fentről, a családod nevében csak ennyit kérek.

FERIBÁTTYA

Emlékszem, mikor még gyerekek voltunk,
egy városban, de mégis messzebb laktunk.
Örömmel töltött el, mikor mondták, megyünk fel hozzátok,
Te, Nénnye, Mela, Ferike, Zolika, Anikó már vártatok.

Elköltöztünk, egy jó ideig nem találkoztunk,
tavaly pedig a kórházban, együtt ábrándoztunk.
A gyerekekről áradoztál nekem, akik mára már felnőttek,
és minden szavad ittam. Mondtad, nagyon szereted őket.

Miért fáj az ébren lét, miért nem álmodhatunk,
az ki kedves volt szívünknek, már miért nem láthatjuk.
Most egyedül mentél hosszú utadra,
Már együtt vagy velük, akik szintén itt hagytak.

Eggyel több csillag ragyog mára az égbolton,
ti ott fönn mindannyian fényesen ragyogtok.
Itt vagy bent, a téged szeretők szívében,
és tovább élsz bennünk, az emlékeinkben.

PÉLDAKÉP (Gyuszika emlékére)

Gyerekkorunkban sokan felnéztünk rád,
hittük, hogy neked, soha semmi nem árt.
Úgy néztünk rád, mint egy Istenre,
mintha Isten itt, mi köztünk élne.

Nem volt ellenfeled se közel, se távol,
szembe szálltál bárkivel, aki nekünk ártott.
Jól lehet, Neked se volt könnyű az élet,
mégis Neked szóltunk mindig, Gyuszika védjél meg.

Nem mindig kértük, de Te mellénk álltál,
segítséget ezért, soha nem is vártál.
Most pedig itt hagytál, egy szerető családot,
feleséget, gyermeket, testvért, és sok barátot.

Gyerekkorunkban Te voltál a példaképünk,
és tudod, most is az vagy, hiába nem vagy köztünk.
Mindig szeretettel gondolunk Rád testvérem,
örökké itt élsz, a Téged szeretők szívében.

MEGSZAKAD (Fogyatékos gyerekeknek)

Neked a világ így kerek, így egész,
nem érzed azt, amin épp átmész.
A küzdelem, a megalázás már természetes,
észre se veszed, mert az életed része,
ez pedig félelmetes.

Lépten nyomon sárba tipornak téged,
és te ezt, egyáltalán nem érzed.
Abban a világban, amiben élsz,
még a rossz is jó,
ez pedig mindenki számára megfontolandó.

Tanulhatna tőled, aki úgy érzi, sok a sérelme,
ne ő téged, te tanítsad őt az életre.
És még azt mondják, hogy nem vagy életre való,
pedig te vagy rá a példa, hogy az élet, megtanulható.

Megszakad a szív, mikor küzdesz az első lépésért,
talán összejön, talán nem, de teszel a lelki békédért.
nem tudsz róla, de te nagy tanító vagy,
mert mindent megteszel azért, hogy életben maradj.

ÁLMOT HOZ AZ ÉJSZAKA

Álmot hoz az éjszaka, babusgat a sötét éj,
a csillagok táncolnak, köszöntik a hold fényét.
Ahogy a hold sugarát kérdőn nézem,
az egész világ az enyém, én úgy érzem.

Mesél nekem, lágyan súg az éj szele,
belém fúj lágyan, bele a lelkembe.
A lelkem beszél, miközben a sötét éj átkarol,
de a szívem szüntelen, magányomról dalol.

A magány a társam, nem űzi el senki,
meg tanultam az éj fényét élvezni.
Az ürességgel nem tudok mit kezdeni,
úgy élek, mintha volnék valaki, de közben, nem vagyok senki.

Jó ez a magány, hisz megszoktam már,
de egyszer elszáll ez is, mint minden kismadár.
Az éjt, felváltja a szikrázó fény,
és a magány, már nem lesz enyém.

Csak úgy lüktet a vér, ereimben,
lesz, ki elűzi a magányt szívemből, ezt érzem.
Nem a sötét éj lesz, mi átkarol,
szép lesz a lét, és nem földi pokol.

EGY HOSSZÚ NAP UTÁN

Véget ért ismét egy hosszú nap,
fejed végre párnádon nyugodhat.
Csukd le szépen két szemedet,
és hagyd pihenni fáradt énedet.

Álmod legyen oly csodás,
mint egy szívhez szóló vallomás.
Fűszerezve holdsugárral,
csillagfényes éjszakával.

Pillád mögött képzeld azt,
mire szíved csak vágyódhat.
Elrepülhetsz álmodban,
a közeli, a messzi távolba.

Rossz dolgok ne árnyékoljanak,
a képzeleteid, csak szárnyaljanak.
És míg utazol e láthatatlan vonaton,
tested addig pihenhet az ágyadon.

Mikor szemedet kinyitod reggel,
minden megteljen szeretettel.
Ezt üzenik az ablakodon kopogtatva,
az aranyló fényben táncoló napsugarak.

NYELVTÖRŐK

1. Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög rátörnek a hörcsög görcsök.

2. Fekete bika pata kopog a patika pepita kövein!

3. A szamárnál szomorúbb Szemere sem szerzett hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara számára,
ezért sok szomorú szamárkönny szemerkélt a szamárnál szomorúbb Szemere szomorú szamara szeméből.

4. Öcsi fogja Csöpi csöcsét, Csöpi fogja Öcsi pöcsét; kemény volt a Csöpi csöcse, felállt tőle Öcsi pöcse.

5. Egyszer egy pici pocakos pocok pocakon pöckölt egy pici pocakos pockot,
mire a pocakon pöckölt pici pocakos pocok pocakon pöckölte az pocakpöckölő pici pocakos pocok pici pockát.

6. Nem minden fajta szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka farkú szarkafajta farka tarkabarka,
mert ha minden fajta szarka farka tarkabarka volna, akkor minden szarkafajta tarkabarka-farkú szarkafajta volna.

7. Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa vagy Az ibafai papnak fapipája van, mert az ibafai fából készült papi fapipa a legjobb papi pipa fapipa.

8. Ede, de bedezodoráltad magad.

9. Száz sasszem meg száz sasszem, az sokszáz sasszem.

10. Szecsuáni síncsiszoló

11. Moszkvics-slusszkulcs plussz Zsuk-slusszkulcs.

12. Limpopói Pimpógyökeret szopó Puhapopójú Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

13. Strasszos strucc sztreccs cucc.

14. Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga csüngős csengő cseng a csetniki csikós csengős csikaja nyakán.

15. Tón a lúd átúsz, visszaúsz, meg átúsz.

VAN EGY LÁNY

Van egy olyan lány az életemben,
akit szeretek, és ez nem véletlen.
Mert szeretem a mosolyát, szeretem mindenét,
szeretem az ízét, és azt, ahogy hozzám ér.

Akinek a hangját is szívesen nyalogatom,
de, hogy az íztelen, azt nagyon bánom.
Bár nagyon édes fülemnek,
de sajnos nem érzem a nyelvemmel.

Nem csoda hát, hogy szívesebben ízlelem lágy ölét,
és nem másét, csak az övét.
Mert nagyon jó érzés azt tudni,
hogy ilyenkor teljesen magamba tudom szívni.

És az is jó, hogy ilyenkor csak az enyém,
ez az érzés nekem mindent megér.
Ugye magadra ismertél egyetlenem,
mert érted forr így az én vérem!
alig várom, hogy újra öleljelek,
hogy csókoljalak, és testemmel is szeresselek.

SÖTÉT FELLEGEK

Tudod Kedvesem, a rossz kedv nem neked szól,
hanem mindennek, ami az életben nem jó.
Tegnap, amit írtál, nagyon jól esett,
köszönöm a szép szavakat kedvesem.

Van, mikor rám tör egy olyan érzés,
hogy talán senkinek nem kellek, ezért nem jön ki a lépés.
Ilyenkor félek nagyon., félek, hogy már nem kellek,
ezért mindent beárnyékolnak a sötét fellegek.

Csak egy roncs vagyok, aki belecsöppent az életedbe,
aki beleszeretett a szép lelkedbe.
Sokszor azt érzem, hogy kevés az, amit adok,
hisz veled, nagyon keveset vagyok.

De ez csak egy csepp a tengerben,
amitől olykor nagyon fáj lelkem.
Lehet, hogy nem így kéne élnem,
de a rosszakon, nem sikerül tovább lépnem.

Na, most jól kipanaszkodtam magam,
és most a lelkem össze kell kaparjam.
Nem lesz mindig felhő felettem,
újra kisüt a nap, hisz nagyon szeretlek!

AZ A CSÜCSÖK

Köszönöm, hogy ilyen sokat segítesz,
a saját problémáid pedig felejted.
Tudom, hogy mindez édes teher neked,
mégis sokadszor mondok köszönetet.

Nem várom el, hogy engem magad elé helyezz,
de nagyon jólesik az önzetlenséged.
Már régen a bizalmamba fogadtalak,
és közben mélyen a szívembe zártalak.

Ezért szeretném, ha neked gondod lenne,
megosztanád, hogy én is segítsek benne.
Nem kell a terheket egyedül cipelni,
néhány jó szó is a magasba tud emelni.

S nem is tudom, hogyan mondjam el Neked,
az a bizonyos csücsök nagyon-nagyon szeret.
A semmiből kovácsoltál védőhálót szívem köré,
széppé tetted életem, és hálás vagyok ezért!

ÉREZD JÓL MAGAD

Mi lenne, ha nem gondolnál arra
a messze lévő holnapra?
mi lenne, ha nem gondolnál arra,
hogy mikor láthatsz újra.

Mi lenne, ha csak úgy hagynád,
hogy a napok egymást elhagyják?
Ez csupán egy érdekes ötlet,
de hátha ettől kicsit könnyebb.

Tudom, mondani könnyű,
hogy ne arra gondolj, mi keserű.
Mi lenne, ha most kicsit mosolyognál,
mert ezt a verset megírni, nem volt könnyű ám…

Élni kell, de csak mindig mértékkel,
de ez hozzád vajon, miért nem ér el?
és csak addig üsd azt a vasat,
amíg a bőrödben jól érzed magad.

FÉLELEM

Elhiszem, hogy örülsz annak,
hogy a város, ahol élsz, ott szeretet van.
Mert bárhonnan is nézzük, az a vége,
hogy még mindig nem veled élek.
Nem egy házban, se lakásban,
és ez nekem, nagy fájdalmam.

Azonban remélem, ha a szíved a Te házad,
ott én vagyok a Te társad.
És a szívedben együtt boldogan élünk,
együtt fekszünk, együtt kelünk.

A lánykád mindig szeretni fog téged,
az ő szívében ott a szeretet, ahol az anyja. Ugye érted?!
Szeretettel fog gondolni rád, mikor felnő,
mert csak Te vagy, aki meg érti őt!

Csábító lennék? Én azt nem tudom,
de azt igen, hogy a bolondod vagyok.
Ezt nem magamnak, neked kell köszönnöm kedvesem,
mert olykor teljesen elveszed az eszemet.

Az év bármely szaka megviselheti az embert,
csak félsz az ovikezdéstől. Pedig nem kell.
Nem kell mindent ráhagyni a gyerekre,
mert az ki fog hatni a felnőtt életére.

Egy gyerek, könnyebben teremt kapcsolatot,
és mindenhol talál újabb, és újabb barátot.
Tehát, e-miatt ne aggódj kedvesem,
mert a gyerek, mindenhol jól lesz.

Ne legyél olyan kritikus magaddal,
inkább ordíts egy jó nagyot a szabadban.
Add ki magadból a feszültséget,
és hogy rád unok, attól nem kell félned.

Édes kevés az idő, amit együtt töltök veled,
belőled mindenből sokkal több kell nekem.
A testedből, a szívedből, az érzéseidből,
a szeretetedből, a félelmeidből.

SZÉP ÁLMOKAT

Aludj jól, álmodj szépeket,
álmodj szivárványos kék eget!
Álmodd, hogy nincs semmi, ami bántson Tégedet,
álmodd, hogy nincsenek megromlott életek!

Álmodban ne legyen bánat,
mi a mindennapokban a sötétbe rángat.
Álmod legyen mindig megnyugtató,
Ébredésed pedig puha csókot adó.
Úgy simuljon arcodra a gondolat,
hogy a holnap, szebb dolgokat tartogat.

SZÉP ÁLMOKAT-1

Megjött a hideg, fúj kint a szél,
hallom, ahogy az ablakon zenél.
Késő van már, nagyon sötét,
a legtöbb ember ilyenkor lehunyta szemét.

Nekem van még elintéznivalóm,
bár hívogatón néz az ágyikóm.
Remélem, míg én dolgozom,
te édesen alszol a vánkoson.

Aludj jól, álmodj szépeket,
álmodban ne lássál rémeket!
Amikor felébredsz, s olvasod versemet,
jó lenne, ha mosoly övezné lelkedet.

És nem csak lelkedet, hanem egész lényedet,
átjárná a boldogság és a szeretet.
Szebb nap legyen a ma, mint a tegnap,
ezzel zárom szerető soraimat.

NEHÉZ AZ ÉLET

Nehéz az élet, ha úgy érzed, börtönbe zártak Téged,
szárnyalni szeretnél, és messzire szállnál ha tehetnéd.
Mint egy kismadár, repülnél,
a problémákat felülről nézhetnéd.

A családod nagyon szereted,
ők is nagyon szeretnek tégedet.
Mindent megteszel értük,
féltőn óvod létük.
Mindig készen állsz, mikor szükségük van Rád.

Te mész, és egész nap csinálod a dolgod,
cserébe nem kérnél mást, csak néha, egy-két jó szót.
Kérnél pár percet, esetleg egy-két órát,
mikor végre magaddal is foglalkozhatnál.
Olykor legyél Te is önző,
és törj ki a nyomorult ketrecedből!

Nem élhetsz mindig bezárva,
Egy madárnak szüksége van a szárnyára.
Szeretteidnek pedig rád van szükségük,
és ha teljesen kimerülsz, nem állhatsz mellettük.
Kérlek, kérlek vigyázz magadra,
Mert Te, mint Ember, nagyon fontos vagy!!!

NYÁR VOLT

Nyár volt, az ablakon csordogált az esőcsepp,
a virágok levelein gyöngyözött a harmatcsepp,
Sötét volt az éjjel, és hűvös a hajnal,
mennydörgött az ég, nagy robajjal.

A könny sós íze csípi az ajkam,
miden bűnöm, lecsapódik rajtam.
Torkomat marja, annyira fojtogatja,
és közben a fejem simogatja.

Nem bánt senki, nem fáj már semmi,
ez ellen úgy se tudok tenni.
Hiába a megannyi jó tevés,
ha rommá tesz mindent egy ballépés.

Elég csak egyszer félrenézni,
elég egyszer a járt útról letérni,
és már nincs, ki segítsen,
már nem lesz, ki megmentsen.

Jönnek a véget nem érő rémálmok,
amiket felváltanak a keserű nappalok.
Ha pedig felriadsz álmodból,
nem lesz semmi, ami a ballépésedért kárpótol.

AZ ELSŐ ÉJSZAKA

Az első éjszaka nélküled,
olyan, mintha nem tudnám a saját nevemet.
Nem tudom, hol vagyok, minek hajtom álomra a fejemet,
talán veled együtt, elvesztettem az eszemet.

Nem tudom, ki vagyok, miért vagyok egyáltalán,
hisz nincs oldalamon senki, aki ezt megmondaná.
Tudom miért nem vagy itt, és mégse értem,
mert mikor jöttél, győztél, és én veled együtt éltem.

Fáj a gondolat, és belemar a húsomba,
hogy ölelésed már nem vehetem birtokba.
Keserű sós könnyek áztatják párnámat,
mert nem csókolom ajkát az én édes mátkámnak.

Beköszöntött az ősz, elmúlt a tüzes nyár,
ezt a pár sort se olvasod már.
Annyira jó volt téged átölelni,
és szemedbe mondani, hogy szeretlek,
de ma már, nem örülhetek ezeknek.

Nagyon fáj, mégis boldog a lelkem,
mert részese voltam ennek.
Bármit is szab még ránk az élet,
öröktől örökig szeretni foglak téged.

ÚGY SZAKÍTANI

Úgy szakítani valakivel,
hogy mindennél több teneked,
a mindenség is kevés lenne ahhoz,
hogy betöltse az űrt, amit maga után hagyott.

Igaz, nem Te vagy az életem,
és hogy az legyél, nem is kérhetem.
Mert az élet, amit magaménak tudhatok,
azzal senki mást nem bánthatok.

Jól tudom, olyat érdemelsz,
akivel élni tudod az életed.
Aki megadja neked mind azt a jót,
ami szebbé teszi a napod.

Élettel töltötted be napjaimat,
teljesen magamnak akartalak.
de nem szakíthatlak el senkitől,
ez az érzés, teljesen felőröl.

Tarts meg a szíved egy olyan polcán,
ahol a szeretet ül, és rajtam kívül nincs más.
Ne hullajts értem könnyeket,
inkább mosolyogj, mikor rám gondolsz,
és éld tovább boldogan az életed!

HA RÁD GONDOLOK

Ha rád gondolok, elönt a forróság,
pedig még nincs is forró nyár.

Mikor látom csodaszép szemedet,
neked adnám egész lelkemet.

A szívem már a tiéd,
és ne kérdezd, hogy miért.
Ahogy vagy, úgy szeretem mindened,
mi ez, ha nem ……..
Szeretlek kedvesem!

Szeretlek azért, mert magad vagy,
szeretlek azért, aki vagy.
Szeretlek, mert nehezen telnek a napok nélküled,
és szeretlek, mert mikor veled vagyok, az minden rosszat megszüntet.

ITT VAGYOK NEKED

…
És a verseid? Egyik szebb, mint a másik,
Csodaszép a lelked, ez az írásodból látszik.
Jól leírod, hogy mit érzel irántam,
és értem azt is, hogy a Te szíved, a Te várad!

Igaz, hogy az ember, mindig nem szárnyalhat,
van, hogy nem jön az a fránya gondolat.
Lehet, hogy szépen faragom a verset,
de csak azért, mert Te, ezt érdemled.

Ha nem köszönöd, akkor is itt vagyok neked,
hisz szeretem a szép és szűzies lelked.
A szívembe zártalak, Te a tiedbe zártál engem,
mert a szeretetnél nincs erősebb fegyver.
És legjobban úgy tudod védeni a váradat,
hogy a szívedbe zárod a másikat.

Minden nap, egy apró részt megismerek belőled,
ez új mindig, így nem unlak meg téged.
Nem beszélve arról a forró, nedves helyről,
ahova mikor benézek, a duplájára megnő.

A szerelem is olyan, mint az alkohol,
részeggé tesz bárhol, és bármikor.
Elveszi az eszét az embernek teljesen,
pedig nem érinti az alkohol egy cseppje sem.

Nem kell az alkohol, hogy az ember bódult legyen,
elég oda, a mámorító szerelem.
Tehát nem vagy Te ülyeh,
csak beloptam magam a szívedbe. Ugye?

Örülök, hogy annyira tetszem neked,
hogy úgy érzed néha, elveszem az eszed.
Az enyémet Te már rég elvetted,
már ideje, hogy tiédet elvegyem.

Azt nem akarom, hogy ez neked rossz legyen,
visszaadom, és az enyémet is mellé teszem.

SOSE SZERESS ÍGY

Áldom az ő nevét,
mert ki tudtam csikarni a szerelmét.
Jobban szeretem, mint a medve a mézet,
hogy elveszítem, attól nagyon félek.

Szeretem én is e név szülöttjét, nem tagadom,
bármerre is járjak, magammal hordozom.
Mélyen a szívembe zártam, onnan nem eresztem,
nem akarom ereszteni, egyetlen percre sem.

Tudom, hogy nem szabad így szeretni,
tudom, hogy el kéne őt engedni,
tudom, hogy űzött vadat csinálok így belőle,
és, hogy miért szeret mégis, egyáltalán nem értem.

Elhalmozom ajándékkal, amit csak kíván, megveszem,
hogy elhagyjon, – ha kell erővel -, de nem engedem.
Nem engedem, hogy egymaga járjon az utcán,
hogy mindenki tudja, csak az enyém ez a szép lány!

Magyarázat:
Sose szeressük így a másik felet,
mert a legerősebb kötelék nem más, csak a szeretet.
A majomszeretet, a birtoklás nem más,
pusztán a saját gyengeségünk, amit ilyenkor, mindenki lát.

VALENTIN NAPRA

E napon, mondanék neked valami szépet,
Nekem Te vagy a kezdet, és Te vagy a végzet.
Te vagy a lelkem ereje, Te vagy a szemem fénye,
Te vagy a vágyam, Te vagy értem, én vagyok érted!

Ha azt mondom, miattad dobog a szívem, akkor hazudok,
mert nem Te adtál életet, és szívből szeretni, nem akarok.
Szívemből szeretni nem tudnék mást, csak téged,
hiszen szívem, már régről dobog érted!

Minden napod legyen boldogsággal övezve,
ne legyen semmi, ami a kedvedet leszegje.
Ma minden virág neked illatozzon,
a harmatcseppek, neked ragyognak szirmaikon.

Szerelem pezsdítse egész életedet,
szerelem dobogtassa a Te szívedet.
Mert a szerelem, mit érted érzek,
bűnös!, de ez engem régről éltet.

Ajkad íze, szemed fénye holdsugár,
érintésedtől, mosolyog a napsugár.
Elcsépelt szó; szeretlek téged,
ezért csak azt mondom:
Számomra Te vagy a kezdet, Te vagy a végzet!

JÓ HA TUDOD

Szavaimmal simogatom a szívedet,
mert így tökéletes mindened!
És tudom, hogy mindig az lesz nekem,
mert így lát téged az én szívem.

Egyszerűen azért, mert a szívemben vagy
már régről, és ott is maradsz.
Ezeket nem csak úgy mondom ám,
hanem e szavakért, megdolgoztál.

Persze azt is tudnod kell,
hogy a szíved mellé, a lelked is kell.
Nem beszélve a gyönyörű íves ajkadról,
a szívemet melengető hangodról.

Örülnék neked mindig, minden napszakban,
akár reggel vagy este, vagy akár éppen hajnalban.

SZERELMES VAGYOK-1

Szerelmes vagyok valakibe,
aki a szívét adta nekem ide,
aki olyan féltőn vigyáz énrám,
mintha én volnék a legszebb gyémánt,
aki szereti a lelkemet,
vigyázza minden léptemet,
aki elfogadja, hogy bolond vagyok,
„Persze, mert az eszemet nála hagyom”.

Aki nekem adta legféltettebb kincsét,
hőn szerető, szerelmes szívét.

Szerelmes vagyok valakibe,
de azt betű nem írja le,
hogy iránta mit érzek,
arról az érintések beszélnek.

A szerelmes pillantások,
a tüzes csókok,
a forró ölelések,
a lelkemig hatolva zenélnek.
Édes érzés, mikor vele lehetek,
Szerelmes vagyok, ez ellen nem tehetek!

SZERELMES VAGYOK-2

Szerelmes vagyok valakibe,
neked elárulom, hogy kibe,
lágy dallamom száll feléd,
mert neved kiejteni csak így ér.

Te szívembe szerelmet költöztettél,
engem napfényes burokba öltöztettél,
szavaiddal felemelsz a mélyből,
ha kell, megvédesz a sötét éjtől.

Szívemet arannyal fontad körbe,
te vagy ennek édes őre.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
drága, édes Szerelmem.

SZERETLEK

Szeretem minden porcikád,
szeretem azt a puha a szád,
szeretem, ahogy átölelsz,
mert ez az érzés felemel.

Karjaid közt megnyugszom,
elszáll minden bánatom.
Szeretem, ahogy rám nézel,
abban látom, mit érzel.

Ahogy lelked rám hajol,
szerelmed rajtam áthatol.
Szeretem meleg érintésed,
milliószor tedd ezt még meg!

Szeretem minden porcikád,
szeretem, ahogy engem kíván.
Szeretlek úgy, ahogy vagy,
mert nem játszod meg magad!

CSAK

Csak hozzád szeretnék bújni,
szorosan Téged átkarolni,
magamba szívni bőröd illatát,
Érezni, hogy karod féltőn ölel át.

Csak a szemedbe akarok nézni,
szerelmedet újra és újra átélni,
megcsókolni puha ajkadat,
érezni, ahogy viszonzod azt.

Csak szeretnélek végigsimítani,
ujjaimmal a testeden játszani,
hallgatni minden szívdobbanást,
érezni a szeretet hívó szavát.

Csak a tested, csak a szád,
csak a szíveddel ölelj át,
csak a bőröd, csak a szemed,
érezd, hogy szívem nagyon szeret!

PAJZÁN

Oda akarlak nyomni a falhoz,
csókolni a tested mindenhol.
Magamévá tenni a puha a szádat,
kényeztetni minden porcikádat.

Tüzesen haladnék ajkammal lefelé,
Egészen addig, míg addig elérnék.
Vágytól hevülten kényeztetném,
szorosan körbe ölelném,
és hagynám, hogy keményen,
enyém legyen egészen!
Élvezném, hogy élvezed,
és magod adod kéjesen.
MERT:
Szeretem a csodás lelked,
Szeretem a meleg szemed.
Szeretem az erős kezed,
Szeretem az érintésed,
Szeretem a búgó hangod,
Szeretem a mosolygós arcod,
Szeretem, hogy magad adod,
Szeretem, ahogy lelkem ringatod.

SZIVÁRVÁNY

Szeretlek, te édes,
még ha nem is kérded,
Szeretem a tested,
de nemcsak ez a fontos benned.
Szeretem az érintésed,
Óvó, féltő ölelésed.

Szeretem, mikor úgy nézel,
hogy tekinteted felperzsel.
Szeretem a hangod hallani,
bárcsak be tudnám vele magam takarni.

Szeretem azt a makacs fejedet,
a szíved, a lelked mindened.
Szeretem, hogy szeretsz engem,
szívem adtam, és te a tiéd nekem.
Szivárvánnyá válik minden,
Ahogy egyesülünk a szerelemben.

TÖRZSVENDÉG

Már csak a Hold ragyog az égen,
és a csillagok világítanak útmutatásképpen,
de szívemnek nincs szüksége ilyen irányjelzésre,
hisz már régóta a Te szíved törzsvendége.

Az éjszaka csendjében Rád gondolok,
hallom, ahogy nevem fülembe suttogod.
Érzem finom bőröd illatát,
parfümöd bódító varázsát.
Érzem kezed puha érintését,
szerelmünk lángoló szépségét.

Már csak a Hold ragyog az égen,
és a csillagok világítanak régen,
de szívem pihenés nélkül érted dobog,
szeretlek nagyon és boldog vagyok .

BOLDOGSÁG

Te vagy imádatom tárgya,
Te vagy szívem édes boldogsága.
Mikor meghallom búgó hangodat,
Kedvesen szól és mindig megnyugtat.

Olyan melegen zengő dallama van neki,
Ami a lelkem húrját lágyan pengeti.
Elcsitítja zaklatott elmémet,
Ezt érzem és ez nemcsak elmélet.

Nem kell ezt értened, csak fogadd el,
Hogy beszéded hulláma nekem menedékhely,
Boldogság, öröm, nyugalom, ha hallgatom,
Élvezettel lógok, minden egyes szavadon.

Mert szavaidat lágy dallam tölti meg élettel,
Szívem felé így áramlik nagy-nagy szeretettel.
Te vagy kinek hangja körülölel engem,
Te vagy kiért lángol az én szerelmes szívem.

NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ

Belevágok egy kis köszöntő versbe,
De nem szeretném, ha sablonos lenne.
Nehezen jönnek a különleges gondolatok,
És nem jutnak eszembe, csak a szokásos mondatok.

Pedig ma van egy olyan ember névnapja,
Aki mindenkinek a legjobbat akarja.
Önzetlen, segítőkész férfi,
És inkább a mások érdekeit nézi.

Hatalmas a szíve,
Aminek arany a színe,
Csodaszép a lelke,
Ezernyi szépség lakik benne.

Igen, rólad van szó Édes,
Ne is ellenkezz, kérlek!
Ezek a dolgok rád illenek,
Ne gondold, hogy most csak viccelek!

Ma van a névnapod, és így köszöntelek,
De hamarosan két karommal is átölellek.
Legyen szépséges a mai napod,
Soha ne legyen semmi bánatod.

És hogy még egy kicsit kedveskedjek,
Megsúgom halkan, hogy nagyon szeretlek.
És tudod mit szeretek még Benned?
A mindenen kívül azt, hogy a szívedben lehetek.

KÉT KARODBAN

Úgy szeretek hozzád bújni,
Karjaidban elcsitulni,
Érezni a meleg tested,
Hallani, ahogy a levegőt veszed,
Magamba szívni illatod,
Átélni, ahogy lelkem ringatod.

Minden érintésed puha bársony,
Minduntalan nagyon várom.
Csókod, mint az aranyló méz,
Bizserget, ahogy ajkamhoz ér.
Az egész lényedet élvezem,
Nagyon szeretlek Édesem!

HIÁNYZIK

Hiányzik
a hangod, hiányzik a szemed,
Hiányzik
a csodás, csillogó tekinteted.
Hiányzik
az ajkad, hiányzik a csókod,
Hiányzik
a könnyed, kedveskedő bókod.
Hiányzik
a bőröd, hiányzik az érintésed,
Hiányzik
a vágyó, virgonc szívverésed.
Hiányzik
az ölelésed, hiányzik a melegséged,
Hiányzik
az édes, érzéki gyöngédséged.
Hiányzik,
hogy elmondhassam Teneked,
Köszönöm a szépséges szerelmed!

SZAVAK NÉLKÜL

Mikor meglátlak megdobban a szívem,
Azonnal elillan minden rossz kedvem.

Kezeim közé fogom arcodat,
S lopok tőled forró csókokat,
Közben ujjaimmal beletúrok hajadba,
Nincs szükség egyáltalán szavakra.

Tenyerem tarkódra csúsztatom,
Testemben egyre nő az izgalom.
Belebújok illatos nyakadba,
Csókolgatom, érintésed akarva.

Ahogy hozzám érsz, s hozzád érek,
A vágy szikrái, mint csillagfények,
Úgy ragyognak fel bennünk,
És szorosan összefonódik lelkünk.

SZÁZSZOR

Százszor mondom, hogy szeretlek,
Százszor, hogy ezt el ne felejtsed.

A napsugár is fényesebb,
A sötétség is szelídebb,
A virágos rét is színesebb,
A madárdal is ékesebb,
A fekete is fehérebb,
Mert nekem adtad szerelmed.

Százszor szebben ragyog minden,
Száz szivárvánnyal töltöd meg szívem.

SZÜLETÉSNAPODRA

Ma van a napja, hogy megszülettél,
És kissé szégyenlősen a világra jöttél.
A biztonságot adó anyaméh helyett,
Ebben a zajos világban éled azóta életed.
A gondok néha sötét árnyékként ülnek fejeden,
De az optimizmusod továbbra is átsegít ezeken.
Erős vagy, ez nem vitás,
De olykor rád fér egy kis biztatás.
Ezernyi jó tulajdonságod mellé,
Most egy hangyányit bölcsebb is lettél.
Legyen ez a nap örömteli számodra,
S ne figyelj a korodat jelző számokra,
Azoknak semmi jelentősége nincsen,
Mert fiatal vagy testben, lélekben és szívben.
Kívánok Neked nagyon sok boldogságot,
S az egész évre egy hatalmas zsákot,
Ami szeretettel, örömmel, sikerrel van tele,
És nem fogy ki még jövő ilyenkorra se!

Tudom, hogy ez nem a kedvenc napod,
De el kell mondjam, hogy szeretlek nagyon!
Én boldog vagyok, hogy itt vagy és létezel,
És hogy felém jöttél csodálatos éneddel.
Örülök, hogy elraboltad szívemet,
Ezt, önnön magadnak köszönheted,
Csodálatos lelkednek,odaadó énednek.
Édes kedves szavaidnak,
Melyek olyan igaziak.
Megértésednek, türelmednek,
Jószívűségednek, jellemednek.
Nem csoda, hogy beléd szerettem,
Pedig erre sokáig gondolni se mertem.
Te vagy, ki segítesz kijutni a gödörből,
Megmutattad, hogy a létrát nem kell lehúznom erőből.
Itt vagy a szívemben minden percben,
Szereteted átjárja az egész lelkem.
Te vagy az én csodálatos Hercegem,
Az én drága, különleges Szerelmem.

Legyen nagyon boldog születésnapod!,
És ne csak a mai, de minden napon,
A szívedben csak vidámság és derű lakjon,
A bánat és keserűség messzire hagyjon.
Köszönöm az angyalnak, ki Téged a Földre küldött,
És a sorsnak, hogy egy szép napon az utamba űzött.
Nagyon szeretlek, s most ez a lényeg,
És cserébe ma a mosolyodat kérem.

ÉRZEL/ÉRZEK

Néha, mint űzött vad,
Úgy érzed e világban magad,
Kergetnek a kínzó gondolatok,
Menekülsz, és már magad sem tudod,
Hogy az elméd játszik-e veled,
Ez a valóság vagy csak képzeled?
Kétségek gyötörnek,
Téged miért szeretnek.

Kérlek, parancsolj megálljt!
Ne keress magadban több hibát.
Hallgasd meg a szíved szavát,
Így csitítsd le az elméd zaját.
Fogadd el, hogy Te Te vagy,
Ne bántsd érzékeny önmagad!
Kétségek ne gyötörjenek,
Neked is e világban a helyed.

Szeretlek Te drága lélek!
Szeretem a közelséged.
Te vagy kiért odavagyok,
Hogy szerethetlek, boldog vagyok.

Ne kételkedj bennem,
Ellened nem vétettem.
Nincs hazugság, nincs átverés,
Csak érted dobbanó szívverés.

Szeretlek Te drága gyöngyszem!
Szeretem, hogy feléd jöttem.
Beléd szerettem, ugye érzed?
Remélem, még neked is forr a véred.

ÍGY ÉRZEK

Forr köztünk a levegő. Ugye érzed?
Beszélned sem kell, úgy értelek Téged.
Csillogó szemeidben örökre elveszek,
Annyira jó érzés, minden percet élvezek.

Mikor ajkaid az ajkamra illenek,
Gyomromban kis pillangók repkednek.
Érintésed, mint a puha bársony,
Soha ne hagyd abba, azt kívánom.

Ölelj szorosan, hadd érezzem,
Zakatoló szívverésed énbennem.
Mindent mi Te vagy szeretek,
Annyira szép ez a szerelem!

KÖSZÖNTÉS és VÁLASZ

Él bennem egy csodás kép,
ami rosszkedvet űz, mert oly gyönyörséges,
és mert nagyon szép.
Ez a kép egy lány arcát idézi,
egy lányét, akire könnyű éhezni.

A haja, barna és selymes,
ahogy pedig néz, az olyan sejtelmes.
Barna szeme olyan tisztán tündöklik,
az imádni való lelke, benne tükrözik.

Egy olyan igazi tünemény,
akiből egy, ha létezik e föld kerekén.
Ez a kép, Te vagy Kedvesem,
hisz Te vagy, aki szebbé teszi életem,
kire mikor nézek, hevesen ver a szívem,
akinél szebb számomra a földön nincsen.

Akinek mindig vágyom közelségét,
és minduntalan csókolom szerető érintését.
Mikor találkozunk, a kép életre kel,
és érintéseit, felidéznem se kell.

Nagyon szeretem őt, ki az ég egy fényes csillaga,
ráadásként ma van neki a Nevenapja!
Boldog névnapot kívánok GyönyörÉdes Anyucim neked,
a szívem, örökkön örökké téged szeret!

***
Versre ugyan verssel illik válaszolni,
De a meghatottságtól nehezen tudok megszólalni.
Csodálatos szavakkal köszöntöttél engem,
Szeretettel töltötted meg ébredező testem,
Gyönyörű rímekkel illetted lényemet,
Mert úgy, ahogy vagyok szereted énemet.
A szívem, a lelkem is magasba emelted,
Válaszom ennyi: én is örökké szeretlek!

Köszönöm Édesem a csodaszép verset,
A lényeg az egészből, mit a sorok mögött rejtesz.
Szerető szíved, őszinte, tiszta lelked,
Miket nekem adtál, de nem azért mert neked nem kellett.
Nekem adtad, mert mást nem tehettél,
Szinte pillanatok alatt belém szerettél.
Óvom, védem, szeretem szívedet,
És cserébe odaadtam neked az enyémet.

KÖSZÖNÖM HOGY VAGY

A lelkem mindig csak rád vár,
Te vagy bánatomra az orvosság.
A szívem minden percben veled van,
Védeni, óvni akar minduntalan.

Féltőn és szeretettel nézek rád,
Téged tudni, a legnagyobb boldogság.
Néha féltékeny vagyok és bolond,
De csak azért, mert szeretlek nagyon!

Nézd el nekem, ha hibázom,
Csak fogd a kezem, azt imádom,
És tudom, türelemmel terelgetsz,
Köszönöm, köszönöm, hogy vagy nekem.

BOLDOG SZÜLIAPOT ANYUCI

Reggel sajnos, nem melletted kelek fel,
és este se melletted fekszem le.
Ilyenkor, tele vagyok aggodalommal,
és néha nem tudom, hogy ki kivel van.
De Te megérdemled, hogy vidáman ébredj,
hogy magadban, soha ne kételkedj.
Hogy ne lásd borúsan magad,
mert Te egy igazi angyal vagy!

Egy angyal, aki itt a földön él,
kinek nem zörögnek csontjai, de nem is kövér!
Aki sosincs megelégedve magával,
akinek nem lehet betelnem a bájával.
Aki meg nem öregszik,
akinek csak évei száma gyarapszik.
Aki párszáz holddal ezelőtt született,
aki a szívembe, szerelmet ültetett.

Olyan ásót mártottál a szívembe,
aminek őszinte szerelemből van az éle.
Így nem tehetek mást, csak őszintén szeretlek,
szerelemmel viszonzom a Te szerelmed!
A virágok, a világnak adják illatjukat,
így a szívekbe belelopják be magukat.
Úgy, mint Te beloptad magad a szívembe,
Boldog Születésnapot Kívánok Életem!

TE ÉDES, TE DRÁGA

Te Édes, Te Drága,
Lelkem boldogsága!
Amit Te adsz nekem magadból,
Az nem lehet másból, csak aranyból.

Meleg szíved szeretete,
Őszinte lelked tisztelete.
Szavak, melyekkel úgy ölelsz körül,
Hogy érzem, neked csak én létezek egyedül.

Hangod, mi szívem húrját pengeti,
Szerelmedet felém lágyan sejteti.
Puha érintésed, s közben, ahogy rámnézel,
Az egész lényemet megtölti napfénnyel.

Leírhatatlan érzések, mik átjárnak,
Te vagy őrzője szívem vöröslő lángjának.
Nagyon szeretlek, Te Édes, Te Drága,
Te vagy lelkemnek szerelmes boldogsága.

VALLOMÁS

Egy édes, szívhez szóló vallomás,
Mi csakis téged illet, senki mást!
Tíz ujjamon meg sem tudom számolni,
Hányszor szoktam éjszakánként rólad álmodni.

Száz szó is nagyon kevés lenne,
Hogy elmondjam mennyi minden vonz benned.
Ezerszer elsuttogott szeretlek,
Kevés, hogy leírja irántad mit érzek.

Millió szerelmes pillantás,
Végtagjaimban érzem a zsibbadást.
Te vagy a szívemnek őrzője,
Én pedig a tiéd féltőn szeretője.

Szívemet adtam cserébe a szívedért,
A kettő lassan így olvadt össze egy szívvé.

SENKI MÁS

Olyan vagy nekem, mint senki más,
Jöttél, a szemembe néztél, s én vissza rád,
Majd mint egy villámcsapás hasított belém,
Hogy a szíved, lelked szívesen megfejteném.

Mindeközben féltettem a saját szívemet,
Nem akartam kinyitni az egészet,
De ahogy az idő lassan haladt előre,
Egyre többet és többet kaptál belőle.

És nem bánom!, és nem félek!,
Tudom, hogy vigyázod és megvéded.
Óvón, féltőn tekintesz rám,
Te vagy az én szerelmes kalitkám.

És mindez nagyon jó!
Eszméletlenül mámorító.
Szíved börtönébe zárva lenni,
Csodálatos érzés ezt megélni.

Szereteted aranyával vontál körbe,
És én mind többet akartam belőle.
Szerelmed így talált viszonzást,
Olyan vagy nekem, mint senki más.

FORRÓSÁG

Az idei év nagyon meleg napján,
Itt vagyok a vasút állomásán.

Nem számít, hogy késik a vonat,
Legalább a testem tovább olvadhat.

Folyik az izzadás mindenemről,
Mint egy hóember, olvadok a nagy melegtől.

A nap tüze éget kívülről,
A szerelem lángja meg belülről.

Ez utóbbit viszont szívesen veszem,
Mert ettől boldogabb lesz kicsiny életem.

VÁROM

Itt van megint az este csendje,
S én az ágyamban fekszem lesve,
Milyen lassan peregnek a percek,
Szinte órákká nyúlnak a másodpercek.

Mikor lesz holnap, alig várom,
Hogy átölelj forrón nagyon vágyom.
Erős karod, ha körbefonja testem,
Lassanként megnyugszik a zakatoló szívem.

Illatod bódító a selymes bőrödön,
Lágy érintésedtől fokozódik örömöm.
Csókra csábít puha ajkad,
Ne hagyd abba, csak adjad, adjad.

Tovább most nem haladok,
Lassan elálmosodok,
S várom, hogy peregjenek a percek,
Hogy átadhasd magad szeretetemnek.

NINCS SZÓ

Nincs szó arra, mit érzek,
Ha a közeledben lehetek.
Biztonságot adó erős karod,
És a forró ölelésed, mit akarok.

Megnyugtató simogatásod,
Olyan jó, mint puha bársony.
Minden fülembe suttogott szavad,
Szívemnek nyújt fényes tavaszt.

Aranyba csomagoltad szívemet,
S én boldogan adtam át Neked.
Nincs szó arra, mit érzek,
Csak annyit mondok: Szeretlek!

VAN EGY FIÚ

Van egy fiú, aki nagyon szeret,
Akinek két szemében elveszek,
Kinek szerető tekintete,
Elmossa a szomorú fellegeket.

Kinek hangjából árad a melegség,
Egész nap hallgatnám, semmi kétség.
Akinek látásától is megdobban a szívem,
Nagyon szeretem, és ezt nem csak hiszem.

Van egy fiú, aki mindig biztat engem,
Aki szépnek lát, s kevés hibát bennem.
Aki számomra rengeteg örömöt ad,
Én pedig boldogan viszonzom azt,
Aki számomra legcsodásabb e világon,
Hogy ölelhessem nagyon várom.

Igen, Te vagy kiről e sorok szólnak,
Te vagy lelkemnek a legszebb óda.

FÉLKÓMÁSAN

Egy gyors, félkómásan írt versike neked:
Nem jött álom két fáradt szememre,
Hiába csuktam minduntalan őket le.
Téged láttalak felém jönni,
S annyira át akartalak ölelni.

Magam előtt láttam egész lényedet,
Bevillantak együtt töltött szép képek,
Kedves arcod és mosolyod,
Gesztusaid és édes dallamod.

Becsukom két fáradt szemem,
Érzem, ahogy itt vagy velem,
Szívem dobban, testem bizsereg,
Csodálatos, ahogy átjár a szerelem.

FÉLTÉKENY

Kérlek Téged ne üldözz el,
Szívemet ne üsd féltékeny öklöddel!
Félre soha nem vezettelek,
Hazudni sem hazudtam neked.

Kérlek Téged szeress engem,
Erre vágyik testem, lelkem!
Ne lökj félre magadtól,
Nehéz szeretni a távolból.

Kérlek Téged engedd meg,
Hogy önzetlenül szeresselek!
Már eggyé vált e két szív,
Amit a zöldszemű szörny most szétszakít?

Nem! , nem akarom! Nincs rá okom!
Te vagy az én szív bolondom,
Várok rád izgatottan, remegve,
Kérlek Téged soha ne engedj el!

SORS KEZE

Szeretlek reggel, szeretlek délben,
Szeretlek, este, szeretlek minden percben.
A sors keze kuszán húzta a szálakat,
De örülök, és nagyon imádlak.

Van, hogy rosszabb a kedvem,
De ez nem változtat az érzéseimen,
Csak olykor a sötét fellegek,
Eltakarják a lényeget.

Gonoszul rászállnak az ember szívére,
S korlátozzák, hogy szárnyaljon kedvére.
Vagy épp a fejed fölé tornyosulnak,
S nem engednek utat, csak a szomorúnak.

De Te vagy a szél, aki képes arra,
Hogy a szürke felhőket tovafújja.
Te vagy a meleg napsugár,
Aki utat tör a borún át.

És a csillogó szivárvány is Te vagy,
Aki a szívemnek boldogságot ad.
Szeretlek reggeltől estig minden percben,
És a legszebb, hogy Te viszontszeretsz engem!

FÉLEK

Mintha a tudatalattid játszadozna veled,
Mintha azt akarná, hogy szakítsál velem.
Elültette a féltékenység magját a fejedbe,
Szerintem így akar a szívedből kiüldözni engemet.

Galád módon hamis vádakat kohol ellenem,
Elhiteti, hogy nem bízhatsz meg bennem.
Attól félek, egyre mélyebbre ereszti gyökerét,
Így halványítja el lassan szíved szerelmét.

A KEVÉS NÉHA TÖBB

Mindegy mekkora a versike,
Ameddig a szíved van benne!
Ameddig az érzéseidről beszélsz,
Vagy épp a szerelmed árasztod felém.

Írj bátran, ha van hozzá kedved,
Ha nincs, akkor csak meséljed,
Mondd el mi bánt, mit érzel,
Vagy elég, ha csak rám nézel.

Nem is kellenek hozzá szavak,
Csak azok az édes ajkak,
Hogy csókjaik szavával mondják el nekem,
A szíved mennyire szeret engem.

BUTASÁG

Azt hiszem nem írok ma, csak rövid levelet,
De kérlek,ez ne szegje kedvedet!
A mai nap nem volt túl fárasztó,
lerogyni az ágyra, mégis nagyon jó.

A meleg kissé kimeríti az embert,
Erre nem találok ellenszert.
A forróságot még a szerelem se enyhíti,
De veled könnyebb a meleget is elviselni.

Egyszer vége lesz ennek a rekkenő hőségnek,
Ám szívemben akkor sem múlnak el az érzések.
Eshet záporeső, fújhat zord szél,
Jöhet jeges vihar, vagy épp fagyos tél.

És hogy sajnálatból lennék veled?!…,
Megbocsátom ezt most neked!
A meleg rossz hatással van az eszedre,
Leírom, hogy ne feledd, én, Téged nagyon szeretlek!

Hogy vagy nekem az számomra csak boldogság,
Ne is gondolj másra, mert az butaság!
Te vagy, ki birtokolja szívemet,
Féltőn vigyázva törékeny énemet.

LÉTEZÉS

Holnap hogy fogunk majd élni,
vajon lesz-e mit remélni?
Lehet, unokáink se fogják megérteni,
miért kellett a világot tönkretenni.

Mire volt jó a sok háború és viszály,
miért akart egy ember lenni a király.
A létezés lényege, élni és élni hagyni,
az éhezőknek a szájába ételt adni.

Nem vagyok a szavak embere,
de küzdök, ahogy tehetem.
Küzdök a fennmaradásért, az igazamért,
és remélem, hogy egyszer majd valaki megért.

Küzdj te is a saját fegyvereddel,
becsületesen, hisz neked is élned kell.
Ne lopj, ne hazudj, ne tégy kárt más lelkében,
mert tudnod kell, előbb-utóbb úgyis elvérzel.

Olyanok voltak, vannak, lesznek valóban,
akik mindig csak dúskáltak a jóban.
Olyan is akad, aki megdolgozott azért, amije van,
ne vedd el tőle, mert ha tud, úgyis ad.

IZZÁS

Nem tudom, hogy miért
Habarodtam így beléd,
Nem tudom, hogy miért,

De beléd szerettem menthetetlenül,
És a szívem szeret rendületlenül.
Nem akarok ellenállni az érzésnek,
Imádom, ahogy fellángolnak az érzékek.

Érzed Te is, mikor veled vagyok,
Köztünk ezer édes szikra pattog?
Érintések, forró csókok váltják egymást,
Nem is lehet titkolni ezt az izzást.

Lelked ölelésében karod után vágyom,
Szerető karodban minden, mint az álom.
A szíved is forrón körbefon engem,
És itt izzik a hétköznapokban is bennem.

Már tudom, hogy miért,
Habarodtam így beléd,
És tudom, hogy miért,
Lett a szívem a tiéd.

RÓZSASZÁL

A gyönyörédes rózsaszálad én vagyok,
És ilyen szépen is csak azért ragyogok,
Mert van egy gondos kertészem,
Igen, Te vagy az, én Szerelmem.

Gondosan kigyomlálod a gazt,
Nem hagyod, hogy gyökeret eresszen a ravasz.
Az öntözést is szeretettel végzed,
Hisz tápanyag nélkül nincs is élet.

De bármi is érje a te kis virágod,
Vigyázod, s szebbé teszed neki a világot.
Hát kibontottam szépséges szirmaim neked,
És ragyogva szeretlek örökké Téged.

TÜRELMETLENSÉG

Átkozottul lassan haladnak a percek,
Melyek hamarosan hozzád vezetnek.
Máskor, mint a villanás elrepülnek,
De most rajtuk nehéz súlyok ülnek.

Minél közelebb az édes érintések napja,
Annál hatalmasabb az óra számlapja,
S kerülnek rajta egyre messzebb a számok,
De gyűlnek a csókok, miket neked szánok.

Mintha csiga vontatná e nehéz perceket,
Mégis türelmesen kell várnom jöttödet.
Tudom, hogy nemsokára újra érezhetlek,
Addig innen, a távolból dédelgetlek.

Féltem és őrzöm szerelmes szívedet,
Becéző szavakkal átölelem lelkedet.
Az óra mutatóját pedig egyre jobban sürgetem,
Mert karjaid közt nagyon vár már a forró szerelem.

VÁGY

Várom már, hogy kíváncsi karod
Kicsatolja mohón a melltartón a csatot,
Majd lehámozza rólam a blúzom,
Közben a pólód én is türelmetlenül húzom.

Várom már, hogy bőrömet ujjad érintse,
érzékien megkeresse édes kincsemet,
Ezalatt az én kezem is boldogan járkál,
Hogy megtalálja rózsám álmát.

Várom már puha csókjaid ezrét,
Hogy átjárják testem legféltettebb részét.
Csókjaid nálam viszonzásra találnak,
Utat így adok az irántad érzett vágynak.

HIÁBA

Hiába az elmondott szép szavak,
Amikor már csak a tested akar,
De a szíved menekülne tőlem,
Mert csak a fájdalom amiből van bőven.

Hiába a sok szerelmes pillantás,
Amikor az eszed azt mondja másra válts,
Elég volt a hiányomból,
És lassan eltűnök az imáidból.

Hiába, hogy szeretlek Téged,
Hiába, hogy a szívemet érzed,
Lesz majd valaki, aki megad mindent neked,
És nekem emiatt egy szavam sem lehet…

PILLANGÓK

Megcsókoltad éhes ajkaim százszor,
Forróság öntött el valahányszor.
Felébresztetted a szunnyadó tüzet,
Hát ne akard vissza a szende szüzet!

Csodálatos érzés mikor összeér testünk,
Szenvedélyünkkel színes pillangókat festünk.
Boldogan játszunk a szerelem húrjain,
S kéz a kézben járunk az érzelmek útjain.

Jó ideje már, hogy a szemedbe néztem,
Azóta pedig egyre erősebben érzem,
Szeretlek reggel, szeretlek este,
Szeretlek, ha itt az éjszaka csendje.

Itt ez a szív, mi érted dobog,
Itt ez a vágy, mi érted lobog.
Itt van a szempár mi érted ragyog,
Te vagy a szerelmem, ugye már tudod!

ÉLETEM RÉSZE

Az életem része lettél,
Szívemből el hogy is mehetnél!
Körbevesznek a szerelmes lángok,
És a szívemet Te is nagyon vágyod.

Az életed része lettem,
Egy szép napon szerelembe estem,
Gondolataim csak körülötted forognak,
Veled együtt érzem magam boldognak.

Egymás részei lettünk,
Összeolvadt szívünk, lelkünk,
Mint két kis kamasz örülünk a mának,
Vágyaink egészen az egekig szállnak.

Forró csókok, és ölelések hada,
Nálam a szíved, ne akarjad vissza,
Én sem kérem vissza az enyémet,
Te vagy az örzője, mert a tiéd lett.

Az életem része lettél,
Szemed tüzével felégettél,
Körbevesznek a szerelmes lángok,
És mindig vágyom perzselő pillantásod.

KAVALKÁD

Drága, Édes Szerelmem,
Úgy érzem néhány pillangót lenyeltem,
A gyomromban szüntelen repkednek,
Szárnyaikkal szivárványos felhőket festenek.

A színek kavalkádja átjárja a testemet,
Bizserget az érzés, hogy neked lehetek.
Színes szívecskék lebegnek felettem,
Te vagy, aki miatt e csodákat megélem.

Egész testemet átjárja a boldogság,
Hogy létezel is egy hatalmas csoda már.
De hogy nekem adtad szerető szívedet,
Ezerszer köszönöm a sorsnak és Teneked.

SZÖRNYŰ ÁLMOK

Mikor rám borul a sötét este,
Itt vagyok a néma csendbe’,
Bár pihenésre szólít a testem,
Én mégis vonakodva fekszem.
Elaludni félek,
Csak bizonytalanul remélek.

Talán most más lesz, talán szebb lesz,
Békésen telnek majd az álmok s percek.
Körülvesz sok gond és aggodalom,
Lehet ezért nincs nyugodalom.
Elaludni félek,
Csak bizonytalanul remélek.

Szörnyű álmok, állandó támadások,
Harc és menekülés mit sokszor látok.
Furcsa érzések és látomások,
Vajon ez valóság volt vagy csak álom?
Elaludni félek,
Csak bizonytalanul remélek.

Nem akarom behunyni a szemem,
Pedig tudom, hogy itt vagy velem.
Rád gondolok, és átjár a szeretet,
És lassan eloszlanak a zajos fellegek,
Elaludni már nem félek,
És bizakodva remélek.

MONDD

Csak mondd gyakran, hogy szeretsz,
Mert ez a legszebb, mit átadhatsz nekem,
Csak ennyi mit tőled akarok,
S a csodás szíveddel boldogan ragyogok.

Csak légy velem mindig türelmes,
Törékeny énemet így nem bántod meg,
Csak hallani akarom édes hangodat.
Ugye Szerelmem nem kérek sokat?

Csak ölelj magadhoz szorosan,
Hadd dobogjon szívem a torkomban,
Csak nézz rám ragyogó szemeddel,
Öleld át lelkemet szerelmes lelkeddel.

Csak maradj az, ki engem megszelidítettél,
Aki bennem hű szerelemre leltél,
Csak mondd, akár százszor, hogy szeretsz,
Mert az én szívem ezerszer viszonozza ezt.

HÁNYSZOR

Hányszor mondjam el neked?!
Neked adtam a szívemet,
Hiába kételkedsz benne,
A Rózsaszálad szerelme Csak a Tied, nem adom azt senkinek,
Akkor sem, ha ezt az egészet nem hiszed!

Tudod, van, hogy nehéz
Küzdeni a bizalmadért, Mert fáj, amikor kételkedsz,
És a gondolatok sűrűjében eltévedsz.
De bízom benne, hogy megleled az utat,
Mi a szívemhez nyílegyenesen visszamutat.

Én itt vagyok s várlak Téged,
A szívedet össze, ne tépjed!
Szükségem van rá akkor is, Mikor a dolgom épp máshova visz el.
Nem kell másé, csak a Tied,
Mert az én szívem éjjel – nappal Te viszed.

A RÉSZEM VAGY

Te vagy az én csodálatos Hercegem,
És mindig hiányzol, mikor nem vagy itt velem.
A részenmé váltál, és ezt szeretem,
Amit irántad érzek az őszinte szerelem.

Önzetlen szereteted, és tiszta szíved,
Ez az, amit én kaptam örökbe Tőled,
Cserébe az enyémet magadhoz vitted,
Öleld, szeresd, úgy, ahogy én a Tied.

Te vagy az én boldogságot adó csillagom,
Te világítod be a gondokkal teli sötét napom.
Minden kincsnél fényesebben ragyogsz,
Hogy mindez értem van, azért boldog vagyok.

ÉRINTÉS

Nagyon nagyon szeretlek,
Hogyan mondjam el Neked?!
Ha leírom százszor, elhiszed?
Vagy faragjak neked rímeket?

Simítsalak meg lágyan bárhol?
Érezni fogod, hogy már nem fázol.
Tudod, hogy minden érintés belőlem egy darab?
És minél többet adok, annál több marad.

Édes csókokkal borítsam testedet?
Minden csók egy-egy újabb szeretlek.
Ha szemedbe nézek, látod lelkemet?
Elárulja neked, mit bensőm rejteget.

Olyan nagyon szeretlek,
Te vagy az én Szerelmem.
Ha leírom százszor, elhiszed?
Neked adtam lángoló szívemet.

ARANYKALITKA

Mondd csak, ha nem szeretnélek,
Aggódnék-e ennyire érted?
Foglalkoznék-e az egészségeddel?
Bántana-e, hogy magaddal mit teszel?
Érdekelne-e hogy érzed magad?
Hogy az éjszakát vajon átaludtad?

Mondd csak, ha nem szeretnélek teljes szívemből,
Fájna-e, mikor nem tudlak kihozni a rossz kedvedből?
Akartam-e volna újra és újra veled lenni,
Miután megpróbáltál engem elengedni?
Lesném-e minden szavadat?
Megpróbálnám-e kitalálni a gondolataidat?

Mondd csak, aki azt mondta, ennyire szeret,
Érezted-e akkor a szívedből is ezt?
Érezted vagy csak hallottad a szavakat?
Én őszintén neked adtam teljes magamat,
Tudom, hogy mindig benned lesz a kétely szikrája,
De akkor is Te vagy az én szívem aranykalitkája.

SZERETTEINK EMLÉKÉRE

Ma már nincs senki a világon,
kinek a hiánya, szívbe marón, ne fájjon.
Mindannyian veszítettünk már el valakit,
valakit, kinek gyakran ismételjük szavait.

Eljött ismét a halottjaink napja,
aki teheti, most a temetőket járja.
Virágok, koszorúk útnak indulnak,
útjuk végén, egy fejfára simulnak.

Könnyes szemmel mesélünk neki,
mert tudjuk, ő lentről is megérti.
Fejfája alól is érezzük szeretetét,
és tudjuk, minden szavunk célba ért.

Bár testben nincs már velünk,
mégis minden erejével segít nekünk.
Legördülő könnycseppel arcunkon
útjára engedjük,
de tudjuk, amíg élünk, hiánya fájni fog nekünk.

RÖVIDEK

Köszönöm, hogy magadévá tettél,
és így örökre lebilincseltél.
A szívem, lelkem is neked adtam,
Azt sem hagytad gondozatlan.
Köszönöm, hogy szeretsz engem,
Hogy a szíved húrját pengethetem.
Mint drága kincs, úgy tekintek rád,
Én meg vagyok a te piros Rózsád.

Köszönöm a rímes érzéseid Szerelmem,
Viszonozni szavakkal, úgy érzem, nem lehet.
Nem tudom jól kifejezni mit érzek,
De szívesen megmutatom majd Tenéked.
Amikor körbeölel két karom forrón,
Amikor ajkadra lehelem csókom,
Amikor ujjaimmal végigsimítom testedet,
Akkor érteni fogod az izzó szívemet.

Thank you for your love!
Thank you for your heart!
Thank you for your soul,
Thank you for your mouth!

Szeretlek éjjel, szeretlek nappal,
Szeretlek ébren, szeretlek alva.
Szeretlek ülve, szeretlek állva,
Szeretlek holnap, szeretlek máma.
Szeretlek ruhástul, szeretlek meztelen,
És a legeslegjobban azt szeretem,
Mikor teljes valódban ott vagy velem.

Érezni akarom a tested,
Érezni, ahogy értem dobog a szíved.
Hallani akarom a hangod,
Hallani, ahogy érzéseid a fülembe súgod.
Látni akarom a szemed,
Látni, ahogy szeretettel rám veted.
Érezni, hallani, látni,
Szerelmemmel mindened átjárni!

Születésnapodra azt kívánom Néked,
nagyon sok boldogságban legyen részed!
Messzire kerüljön a bánat és a gond,
legyen sok örömteli, nyugodt napod.
Emlékszem mit kértél születésnapodra,
ezért kívánom, szívedig érjen a szerelem mámora.

Legyen ma szebb napod, mint tegnap,
legyen mindig fényesebb a holnap!
A szemedbe sok-sok mosoly üljön,
a bánat messzire elkerüljön!

Egyszer azt mondtad, bírni fogod,
de úgy érzem mégse bírod.
Azt mondtad, hogy akarod,
de úgy látom, búslakodsz.
Azt mondtad, elég lesz,
de mégis fáj, hogy kevés lett.
Annyira, de annyira sajnálom,
nem akartam, hogy ennyire fájjon.
Sajnálom, hogy ez rossz Neked,
de azt nem sajnálom, hogy ismerhetlek.

Egy költő, mit mondana?
Szerelmes vagyok a napsütésbe,
a madárcsicsergésbe, a virágokkal teli tavaszi rétbe…
De mivel költő nem vagyok,
így csak annyit mondhatok,
hogy szeretem azt szép napot,
mikor édesanyád neked, életet adott.

Különleges, szép napra ébredtünk,
ma névnapot ünneplünk.
Kisütött a nap is látod?
Kívánok sok boldogságot!
Itt a vége a kis versnek,
A puszi, pedig máris reppen.

Nem tudom, nem értem még mindig,
ezt mivel érdemeltem én ki?!
Nem a testedet,
hanem az érzésedet.
És közben meg belülről könnyezel,
mert ez az egész annyira képtelen.
És bár elütöd poénnal az élét,
de attól a szívedben, ott ez a fájó érzés!
Zokog a lelked, mert nem vagyok veled,
Mégis azt mondod úgy kell ez neked.
Felemel az égbe, és élhetnél boldogan,
de léted, lassan így lesz boldogtalan.

Kisütött végre a napocska,
mégse vagyok ettől feldobva.
Néha úgy csinálnék, mint a medve,
aki átalussza az egész telet.
Igaz, hogy már nincs hideg,
de aludni attól még lehet.
Kicsit sem vagyok ma végletes,
szerencsére az állapotom, nem végleges.

Oly közel és mégis távol,
mikor a csillagokkal éjszakázol.
Oly közel és mégis távol,
mikor a reggel elvarázsol.
Oly közel és mégis távol,
vajon kilábalunk egyszer a járványból?
Oly közel és mégis távol,
vajon lehet szebb holnap a mából?
Oly közel és mégis távol.
Reméljük, hogy lesz kiút a bezártságból,
az örökös távolságból,
oly közel és már nem távol.

Szia Zek!
Te vagy kiért megveszek.
Szia Mákostészta!
Te vagy mindenem tápláléka.
Szia Puncimókus!
Te adsz nekem sok orgazmust.
Szia Nyuszifül!
Téged akarlak veszettül!
Szia Mackókám!
Fedezd fel minden erogén zónám!
Szia Édes!
Nagyon szeretlek Téged!

Akár hiszed, akár nem,
Te vagy a legédesebb énnekem.
Egy szeretnivaló édes Mackó,
Egy helyes, sármos, szexi fickó.
Egy kedves, odaadó férfi,
Kit olyan jó édesen becézni,
Ölelni, csókolni, szeretni,
S minden porcikáját kényeztetni.

Lángokban áll mindenem,
téged kívánlak édesem.
Szívem tüzel,
ajkam lüktet.
Várom már az ölelésed,
felperzselő érintésed,
az égő csókok viszonzását,
tested heves vallomását.

Ezer csók, sőt millió,
Ami mind mind neked szól!
Hozzád reppenek az éjben,
Beborítják bársony tested szépen.
Édes álmot, szép ébredést hoznak neked,
S melléjük küldök még százezer szeretleket!

Te vagy az én szerelmetes rózsaszálam,
Akinek a helye itt van nálam!
A szívemet már feltöltötted szerelemmel,
De az ágyam üres, töltsd meg azt is szerelmeddel!

Köszönöm e szép szavakat,
Sietek mielőbb, hogy átadjam magamat.
Kényeztetheted majd a testem, a lelkem,
És csak annyi kell, hogy szeressél engem.

Olyan vagy nekem, mint a napsütés!
Elfújod a felhőket, ha beborul ég,
És fényes sugaraiddal bearanyozod a szívem,
Nekem nem kell más, Te vagy az én Kincsem!

A réten nyílk száz szép virág,
De nekem Te vagy a szívkirály,
Te vagy a legszebb, legkedvesebb,
Te vagy kibe a Rózsaszál szerelmetes!

Az eső az ablakot veri,
Vajon ez jó neki?
De egyet tudok biztosra,
Hogy van neked egy kedves csoda,
Aki szereti a verést,
A szívből jövő kényeztetést,
És meghálálja édes esővel,
Boldogságos, kellemes együtt töltött idővel.

Jó az a hajó, amire felszállunk együtt,
Mert a szerelem hullámain messzire megyünk.
És ha jó,
Mindkettőnknek jó,
Mert együtt dobban két szív,
Az érzelem minket gyönyörre hív.
A test és lélek így olvad össze,
Együtt ringatózik a habokban föl-le.

Köszönöm a mai napot,
Élveztem minden pillanatot.
Az érzések, mik elárasztották szívemet,
Felizgatták egész testemet.
Nem számított a hőség, a meleg,
Csak az, hogy együtt vagyok végre veled.
Köszönöm a szenvedélyes szerelmed,
És, hogy viszont szerethetlek Tégedet.
Lelkem szárnyal, szívem boldog,
Nincs is ennél csodásabb dolog.

Annyira, de annyira szeretlek,
Köszönöm, hogy a szerelmed lehetek,
Köszönöm, hogy odaadhattam a szívemet,
Köszönöm, hogy vigyázod az egész énemet!

Te vagy nekem a nagy nagy szerelem,
Minden porcikádat nagyon szeretem.
Minden, mit szívedből adsz nekem,
Minden kedvességed táplálja a lelkem.

Olyannyira figyelmes vagy velem,
A sok szereteted hogy érdemlem?
Hisz nem vagyok én csak átlagos,
Számodra mégis oly kívánatos.
Csak magamat adom, de azt szívvel-lélekkel,
Tele vagyok irántad sok-sok érzelemmel.
Vágyom, hogy ölelj szorosan magadhoz,
És hogy neked jó legyen, azt is akarom.

Álmodj szèpeket szerelmem,
álmodban is tudd, hogy te vagy az èletem!
Te vagy,akire mindig is vártam,
már nagyon várom, h itt legyèl nálam!
Szívem tele szeretettel,
ès az irántad való szerelemmel!
Te vagy az egyetlen szerelmetes Mátkám,
akinek az èletemet adom,
akinek a gyűrűt,szívesen az ujjára húznám!

Mit nekem éhség, jóllakok veled,
csak add a számba a Kisherceged,
engedd, hogy öleljelek csókoljalak,
szeretetemmel teljesen beborítsalak.
Mit nekem éhség, ha veled vagyok,
Majd az izzó szerelemmel jóllakok.

Hiányzik a kedves hangod,
hiányzik az édes arcod,
Hiányzik a becézésed,
Hiányzik a nevetésed.
Hiányzik pár édes szavad,
S ahogy formázza ezt csókos ajkad!

Te vagy, akiért a szívem dobog,
Te vagy, akivel a szívem boldog,
Te vagy, aki nélkül nem jó semmi,
Te vagy, aki nélkül nehéz lenne élni!

Szeretetre éhes szívem,
Azt skandálja kellesz nekem!
Melegségre vágyó lelkem,
Sírna, hogy ha nem lennél velem!
Kényeztetésre váró testem,
Utánad sír minden percben.
A szívem a szívedbe helyeztem,
Lelkem a tenyeredbe letettem,
A testem a forrón szerető testedé,
Nem kell cserébe más, csak a Tiedé.

Ennyire beléd hogy szerethettem?
Ezt a tényt magam sem értem.
És nem is akarom megérteni!
Csak minden lélegzetvétellel kiélvezni.
Te adod nekem a reményt,
Akkor is, mikor az élet kemény.
A szeretet, mit árasztasz felém,
A legjobb orvossággal felér.

Tudod mi(lyen) a szerelem?

„A szíved a szívére cseréled,
Vigyázod, a bánattól megvéded.
Ha a szemébe nézel, látod,
Ő jelenti számodra az egész világot.”

„Ajkak édes csókcsatája,
Szívek forró dobbanása,
Becézések lágy zenéje,
Érintések szenvedélye.”

Szeretlek, és csak te mondhatod,
Hogy a kívánatos Szukád vagyok.
Szeretlek, de csak Neked,
Adom a Ribanc testemet,
Szeretlek, de csak Téged,
Akar a rózsás testrészem,
Szeretlek, és csak a Tied,
A szerelmesen égő szívem.

Mikor a bőröd puhaságát érzem,
Mikor a csodás ajkaidat nézem.
Beléd akarnék harapni mindenhol,
Akkor megéreznéd szívem, hogy lángol.
Nem tehetek róla, hogy elvesztem a fejem,
Annyira szerelemből kellesz nekem.
Nagyon, nagyon szeretlek, s minden perced élvezem.

Tudod, nagyon nagyon szeretlek,
és imádom a finom testedet,
Az illatod, a bőrödet,
A csókjaid, s az örömet.
Az örömet, amit adsz nekem,
S az örömet, amit én adhatok neked.
Imádom, ahogy bánsz velem,
Én jóképű, igaz Szerelmem!

Ez az az a test, mi rád vár,
Tied az édes szempár,
Mi lángra lobbantotta a tüzet,
Bennem él, és nincs szünet.

Vágyom már az ölelésed,
Szeretgető érintésed,
Hogy érezzem a közelséged,
Vágyakozó szívverésed.
Arra vágyom, hogy karodba zárj,
S elfelejtsek minden problémát,
Mert olyankor kicsit megszűnik a világ,
És neked virul ez a kis szerető virág.
Hiányzol, ezt nem tagadom,
Te vagy nekem a fényes Csillagom.
Te vagy nekem az erő, a nyugalom,
Te vagy az én szépen szóló lágy dalom.
Te vagy minden szép nekem,
Te vagy az a nagy szerelem!

Annyiszor mondtam már, hogy szeretlek,
Egy óriási könyvespolc is megtelhetne.
Dehát ez a legszebb szó a világon,
És, ha annak mondhatod, akit imádol,
Akiért, mint egy kamasz rajongsz,
Akinek minden szaváért ujjongsz,
Akinek érintése meleg bársony,
Akinek csókjára mindig vágyol,
Akinek szeme csak érted csillog,
Akinek kinyitottad minden szirmod,
Akkor ez a világ legszebb dolga,
És a szívedet fénylőn beragyogja.

Annyiszor mondtam már, hogy szeretlek,
És most hozzáteszek még egyet,
Meg még egyet, vagy inkább százat,
De szerintem a plusz ezer sem árthat.
És mindezt nem csak azért kapod,
Hogy szebb legyen a hétköznapod,
Hanem azért, mert így érzek,
És nincsenek itt ész érvek,
Erősebb a szív szava,
A szerelem csodás dala.
Itt vagy nekem Te Drága Kincs,
Akinek lénye teljesen megérint.

Annyiszor mondtam már, hogy szeretlek,
És van még valami, amit nem mondok mindig neked,
Mert egy évben egyszer van ilyen alkalom,
A születésed ünnepeljük e napon.
Én boldog vagyok, hogy megszülettél,
Hogy jó néhány éve a világra jöttél,
Örülök, hogy utad során rámtaláltál,
És nekem oly sok szépet adtál.
Kívánom hát neked Édes Szerelmem,
Hogy minden napod boldogságban telhessen,
Szívedbe csak öröm költözzön,
Ígérem, én továbbra is szeretettel öntözöm.
36.Te vagy az én Valentinom,
Neked adom minden titkom,
Neked nyílik a virágom,
Minden érintésed kívánom.
Ámor nyila eltalálta szívemet,
Azóta is nagyon szeretlek Tégedet.
Kezem a kezeddel összefont,
Szívem a szíveddel egybeforrt.
Pillangók repkednek az éterben,
Te vagy a Szerelmem ez életben.

Szeretlek, mert szeretlek,
Szeretlek, mert mást nem is tehetek,
Elraboltad a szívem,
És én önként adtam, ingyen.
Nem vártam semmit cserébe,
De Te nekem adtad a Tiédet.

Szeretlek téged,
Ezerszer Édes!
Szeretem ajkad,
Csókjaid adjad!
Szeretem mosolyod,
Vele napomat feldobod.
Szeretem lelked,
Mert átölel engem.
Szeretem szíved,
Örökké, híven,
Szeretem lényed,
Csak benne égek.
Szeretlek Téged,
Szívem a tiéd lett.

Szeretlek, szeretlek, köszönöm a létedet,
Köszönöm, hogy nekem nekem adtad lényedet.
Jó érzés, hogy beborít a szereteted,
Mint egy falat kenyér úgy kellesz nekem!

Szeretlek, szeretlek, mást nem is tehetek,
Hisz csodálatos éneddel elraboltad szívemet,
Beléd estem menthetetlenül,
Te pedig szeretsz rendületlenül.

Szeretlek Északon, szeretlek Délen, szeretlek álmomban, szeretlek ébren. Szeretlek a szívemben, szeretlek a lelkemben, így vagyok érted Szerelemben.

Imádlak, szeretlek
Egyetlen Szerelmem!
Akkor is, ha rossz a kedvem,
Csak olyankor a bú betölti lelkem,
Az aggódás, a szomorúság gyakran húz elém falat,
És nem tudom kimutatni szerető magam.
De a szívemben itt vagy akkor is,
Csak szeress, s légy türelmes addig is.
Tudom, hogy néha nehéz eset vagyok,
De te itt vagy nekem, mint erős támaszom.
Tőled szebb a napsütés és kékebb az ég,
Tisztellek és szeretlek örökké én.

A szívem érted dobog,
Miattad a lelkem boldog,
A testem is azt szereti,
Ha érintésed kényezteti.
Illatodtól bódult leszek,
Nem csoda, ha fejem vesztem.
Hangodban lubickolni olyan jó,
A lényed nekem nyugtató.
Füledbe súgnám már szívesen,

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok neked,
Bár nem lehetek sajnos ott veled,
De érezd szerető szívem,
Mert én a tiéd itt hordom bennem.
Nagyon nagyon szeretlek,
Én egyetlen Szerelmem!