Ebben a bejegyzésben nem csak a pozitív, hanem a sötétebb gondolatok is helyet kapnak. Valszeg nem mindenki fog örülni neki, és talán néhányan meg is botránkoznak, hogy nem mindig a szép, kellemes dolgokat osztom meg. De hát, mindannyian összetett emberek vagyunk, nem igaz? Több személy lakozik bennünk, és ez nem skizofrénia, csak az élet valósága. Persze lesznek verssorok is – azok talán egy kicsit ellensúlyozzák majd a nyers, szabadszájú megnyilvánulásokat. Mert minden érzésnek, minden gondolatnak helye van.
Nem vagyok egy adonisz, és az is látszik, hogy szeretem a hasamat, de azért a kockáimat lekerekítettem, és egyé varázsoltam, h EU szabvány legyen… Biztosan nem szabályos, amit bohóckodom, de legalább teszek valamit az egészségemért. 🙂
A buszsofőrök és a kerekesszékesek
közötti kapcsolat, ha nevezhetjük annak, szerintem nagyon fontos. Vannak olyan sofőrök akik kedvesek, és olyanok is, akik azt gondolják magukról, hogy ők carták a spanyol viaszt.
A rámpát, amin a kerekesszékes felgurul a buszra, nem lehajtják, hanem mondhatni, hogy „lebasszák” a földre, és csodálkoznak, ha az ember szóváteszi, hogy miért nem lehet azt rendesen leengedni, hisz van kampó is, persze akkor, ha nem felejti el vinni magával a sofőr, h lehajtsa a rámpát. Tisztelet a kivételnek, mert van kedves sofőr is, aki nagyon segítőkész, és szerencsére ilyen sofőr több van!
Azért azt gondolom, hogy egy kerekesszékesnek se esik le a gyűrű az ujjáról, ha kedvesek a sofőrökkel – megköszönik a segítséget, és hasonló kedves gesztussal megköszönik a segítséget, hisz ezzel a ő munkakörüket bővítették!, másfelől viszont, egy mozgi, kerekesszékesnek se az volt az álma, hogy kerekesszéket kelljen használnia a közlekedéshez, a mindennapjaiban!
Vegyünk például alapul engem! Szerencsésnek mondhatom magamat annak ellenére, hogy történt velem az, ami történt!
Igaz, hogy a napjaimat megkeserítik a művégtagok, és azok használata, de nem az egész életemet kell kerekesszékben töltenem, „csak” amikor hosszabb útra megyek (sajnos már az 1 km is hosszú), vagy busszal közlekedem! És gondolom, hogy azzal se vagyok egyedül a k.székesek közt, hogy mindig megköszönöm a segítséget a sofőrnek, hisz a nyakamat rá, h jól esik nekik!
Bátran írj hozzászólást, de kérlek moderáltan tedd!
2024-11-15
Talán nem is sejted
Talán nem is sejted azt,
hogy mennyire szeretlek,
talán nem is tudod,
hogy a szívemet uralod,
talán nem is érzed,
mennyire odavagyok érted.
Érted!
Érted?
Nem másért,
csak a te szádért,
a te csókodért, kedves mosolyodért.
Melegséget adó édes szavaidért,
Minden forró érintésedért,
Gondoskodó szép szívedért.
Talán nem is sejted,
hogy mennyire szeretlek,
Hát rímbe szedtem Teneked,
Hogy soha el ne feledjed.
Te vagy az én szívem párja,
Testem, lelkem kívánsága.
(Ez egy régebbi vers)
